Alexander látása a következő ősszel elhalványult. Szomorú napok és ajtók jártak, amelyekhez botját dörömbölte. Bölcs döntések, séták és egy iskola is nyílt, amelyet Leonor a birtok közelében.
Egyik délután a teraszon ültek, Canela pedig közöttük aludt.
– Mondd el, mi történik a kertben – kérdezte Alejandro.
Leonor a virágokra, a vízre és a férjére nézett, aki várta, hogy meghallgassa.
A kertész elrejt egy újabb guavát. Ezúttal a szakács a felét kérte.
Alejandro nevetett. A lány összefonta az ujjait az övével, és tovább számolt, miközben a délután fénnyel töltötte meg a tölgyfaleveleket.
