Valéria egyszerre kezdett sírni és nevetni.
– Ez egy javaslat volt?
– Ez volt a szándék.
– Gyakorolnod kell.
– Szóval ez egy nem?
Valeria elvette a gyűrűt.
– Ez egy igen.
1883 őszén házasodtak össze.
Santa Lucía egész városa részt vett.
Dr. Ramirez vitte Luciát a szertartás alatt.
Az alig több mint 1 éves Julián Mateo megpróbált megenni egy virágot.
Évekkel később, amikor valaki megkérdezte, hogyan alakult meg ez a család, Valeria mindig ugyanazt a választ adta:
– Őrültséget csináltam egy téren.
Mateo kijavította.
– 40 dollárt költöttél.
– Pontosan. Egy vagyon.
–Megmentettem a tanyádat.
– Miután bérgyilkosokat csábított magához.
– Megjavítottam a tetőt.
– Részben felgyújtottad.
A gyerekek nevettek.
De amikor senki sem viccelt, Mateo visszaemlékezett arra az 1881-es reggelre.
Emlékeztem a láncokra.
A nap.
Megalázás.
És egy terhes nő, akinek alig volt elég pénze a megmentésére, de úgy döntött, hogy két idegent is megment.
Valeria azt hitte, hogy aznap időt nyer.
Nem tudtam, hogy beveszem az igazság visszatérését Julianról.
Földjük megmentése.
Egy lánya.
És a második esély a szerelemre.
Mateo a maga részéről azt hitte, hogy úgy száll fel arra a szekérre, mint egy hajléktalan.
Én sem tudtam az igazságot.
Nem azért vitték, hogy letöltse a büntetését.
Sok év után először tértem vissza egy családhoz.
