1. RÉSZ
A lány az éhségtől összeesett a bolt előtt, éppen akkor, amikor Jacinta Vélez megesküdött, hogy a gyerekei még 20 kilométert tudnak gyalogolni. Az Inés által tartott ónkorsó legurult a Santa Brígida ajtaján, és fejjel lefelé, üresen landolt. A alig 10 éves, botvékony karokkal rendelkező Mateonak sikerült elkapnia 6 éves húgát, mielőtt az a földre zuhant volna.

Ramiro Salvatierra lisztért, lámpákhoz való kerozinért és egy darab bőrért jött a kútszivattyújához. 42 évesen már ismerte az éhség nyelvét, bár sokáig úgy tett, mintha nem ismerné a magány nyelvét. Látta, ahogy Jacinta egy összehajtott levéllel lépett be Don Tiburcio boltjába. Kint, a gyerekek mellett egy talicska várt egy takaróval, egy palacsintasütővel, egy váltás ruhával, és semmi mással.

Don Tiburcio elolvasta a levelet, és levette a szemüvegét.

– Mr. Robles 3 napja bezárta a csomagolóüzemet. Monterreybe ment.

– Munkát ígért, amíg elmúlik a hideg idő – felelte Jacinta.

A boltos hozott egy zacskó száraz kenyeret, de hozzá sem nyúlt.

– Munkát jöttem kérni, nem alamizsnát.

Amikor kijött, megparancsolta Mateónak, hogy emelje fel a talicskát. Ramiro a fehéres ösvényre mutatott, amely eltűnt a mesquite fák között.

– Nincs más tanya a hegyvonulat előtt.

– Akkor érjük el a hegyeket.

– Mikor ettek?

Jacinta hazudni akart. Inés kinyitotta a szemét, és mormolta:

– Tegnap, amikor még tortilla volt.

Ramiro visszament a boltba. Kukoricát, babot, rizst, disznózsírt, szárított húst, krumplit, sajtot, tejet, szappant, gyertyákat, gyufát és három konzerv őszibarackot kért. Cérnát, tűket és egy darab kék muszlint is adott hozzá. Amikor végeztek, a kocsi rugói megnyikordultak a súly alatt.

– Ezt nem fogadhatom el – mondta Jacinta. – Soha nem fogom tudni kifizetni.

– Akkor fizesd ki munkával. A Los Sauces ranchon kell valaki, aki főz, mos és ruhákat javít. Lesz két szobád saját zárral, ételed és havi 14 pesód márciusig.

– Együtt élsz a feleségeddel?

– Nem. Magdalena és a fiunk, Julián hét évvel ezelőtt tífuszban halt meg.

A válasz kínos csendet hagyott maga után. Mateo észrevette Ramiro szakadt ujját.

– Igen, szüksége van valakire, aki megvarrja neki.

Jacinta majdnem elmosolyodott. Inésre nézett, majd az ételre.

– Márciusig.

Útközben Mateo megtört egy zsemlét, és a nagyobb darabot odaadta a húgának. Ramiro meglátta őt a kocsi kis tükrében, és elkapta a tekintetét. Amikor megérkeztek, Jacinta egy házat talált, ahol hat szék és csak egy használt tányér volt. Még sötétedés előtt kinyitotta az ablakokat, meggyújtott egy kis levest, és mindenkinek négy helyet terített. Hét év óta ez volt az első vacsora, amit ott osztottak meg.

Az első esős éjszakán Inés sikítva ébredt, mert egy megduzzadt ajtó bezárta egy panzióban. Ramiro reggeli előtt mindkét zárat kicserélte. Napokkal később a lány egy madárijesztőre tette Julián kalapját. Az majdnem elkapta, ehelyett egy zsinórral rögzítette a karimáját, hogy a szél le ne fújja.

Néhány héten belül a házban kávé, szappan és frissen sült tortilla illata terjengett. Ramiro kérés nélkül hozott mézet, és egy öreg tehenet elcserélt egy szelíd tejelő tehénre, amikor Inés érdeklődött, hogy lesz-e tej másnap. Kifizette a városi orvost, és megtanította Mateót kaput javítani. Jacinta egy ezüst gyűszűt hagyott a korláton, hogy visszafizesse az orvosnak; Ramiro visszaadta a varrókészletével együtt. Harmadszorra megengedte, hogy maradjon.

Egy vasárnap megtört a béke. Nicanor, Ramiro öccse megérkezett feleségével, Eulaliával, és ott találta Inést, amint Julián falovával játszik.

– Idegeneket hoztál be Magdalena házába – vágta rá Nicanor. – Holnap az az özvegy azt fogja mondani, hogy a tanya is az övé.

Ramiro kivette a játékot a kezéből.

–Ez még mindig az otthonom. És amíg itt vagytok, a vendégeim vagytok.

– A halott unokaöcsénk volt az örökösöd. Most már mindannyian tudjuk, mit akarnak.

Jacinta elsápadt. Aznap este összepakolt, de Ramiro visszatette a palacsintasütőt a konyhába.

– Egy kegyetlen ember nem dönti el, hogy ki érdemel fedélt a feje fölé.

Maradt. Két nappal később három lovas kelt át a száraz patakon. Az első fekete kabátot viselt és szürke lovon lovagolt. Jacinta elejtette a gyűszűjét, amikor felismerte.

—Laureano Falcón.

A férfi felemelt egy szerződést, és rámosolygott Nicanorra, aki mögötte lovagolt.

„A saját bátyja mondta meg, hol találom, Don Ramiro. Most add át az özvegyet és a gyerekeit, vagy holnap elmegyek Los Saucesért.”

Bíznál Ramiróban a fenyegetés után? Kommentelj, oszd meg, és keresd meg a 2. részt, mert a legrosszabb árulás még hátra volt.

2. RÉSZ
Ramiro először nem Laureanóra nézett, hanem Nicanorra. A bátyja kerülte a tekintetét, és esetlenül elszállt. Jacinta a gyerekeket a ház felé tolta, de Mateo a félig nyitott ajtó mögött maradt.

– Magyarázd el magad! – parancsolta Ramiro.

Nicanor megdörzsölte a száját.

– Falcon megvette a szerencsejáték-váltóimat. Azt mondta, széttépi őket, ha megmondom neki, hol van. Nem tudtam, hogy a ranchra jön.

– Eladtad az anyádat az adósságaidért.

Laureano átadta a dokumentumot. Az állt benne, hogy Tomás Vélez, Jacinta elhunyt férje, 240 pesót kapott temetésre, lakbérre és élelmezésre. Ha az özvegy nem fizet, 30 hónapot kell dolgoznia Laureano fogadójában; gyermekeit egy jótékonysági szervezet gondjaira bízzák.