Laureano keze remegett. Ocampo egyetlen lövés nélkül kikapta a kezéből a fegyvert.
Kint Nicanor megbilincselve várt, mielőtt beszállt volna egy másik szekérbe. Eulalia megígérte, hogy intézi a nyergelést, nem pedig megvédi őt a következményektől. Ramiro közeledett.
– Nem hívhatlak testvérnek úgy, mint régen.
-Értem.
– De ha letöltöd a büntetésedet, tedd rendbe, amit tudsz, és ne kockáztasd újra mások életét, majd beszélünk valamikor.
Nicanor bólintott. Nem könnyű kegyelmet kapott; nehéz lehetőséget kapott.
Jacinta figyelte, ahogy Laureano elsétál, és kifújja a levegőt, amit évek óta benntartott. Ramiro elővett a kabátjából egy 240 pesót tartalmazó borítékot.
– Ha a tesztek megbuknak, én fizetek.
– Miért kockáztatnád a ranchot egy alkalmazottért?
– Mert abbahagytad az ilyen viselkedést, amikor négy tányért tettél az asztalomra.
Jacinta Mateóra nézett, aki úgy tett, mintha nem hallaná, és Inésre, aki Julián kislovát ölelte.
— Akkor mik vagyunk?
Ramiro kevesebb időt vett igénybe, mint gondolta volna.
– A családom, ha maradni akarnak.
– Már itt maradtunk – felelte.
Kemény volt a tél. Újjáépítették az istállót a nyilatkozatot tevő családok segítségével. Mateo egyetlen deszkát sem emelt fel, amíg az orvos zöld utat nem adott; akkor betette az új kapu első reteszt. Inés zöldre festette a tyúkól ajtaját, és Centellának nevezte el a tehenet, pedig ő volt a leglassabb állat a ranchon.
Jácinta abbahagyta a kenyérszeletek kötényébe rejtését. Azt is abbahagyta, hogy minden este számolgassa az érméit. Ramiro elkezdett az asztalnál ülni, mielőtt szólították volna. Egyik délután lehozta Magdaléna ládáját a padlásról, és adott Jácintának egy vastag sálat.
– Nem tudom átvenni a helyét – mondta.
– Senki sem kér rá. A szerelmet nem lehet pótolni. Teret kell adnod neki.
Márciusban Ramiro virágokat vitt a dombra Jacintával és a gyerekekkel. Inés néhány percre a két sírkő közé helyezte a megjavított hintalovat, majd újra megölelte. Ramiro újra elolvasta a levelet, de már nem érezte úgy, hogy Magdalena kilökné őt a múltból. Úgy érezte, hogy Magdalena nyitja ki előtte az ajtót.
Miután visszatértek Santa Brígidába, megtalálták a régi talicskát a bolt mellett. Jacinta végigsimított a kopott fán.
–Azon a napon azt hittem, hogy a segítségkérés a méltóságom elvesztését jelenti.
– Nem te kérted – emlékeztette Ramiro.
– És amúgy is telepakoltál egy kocsit.
Mateo és Inés előreszaladtak, tökmagokról vitatkozva. Ramiro megfogta Jacinta kezét.
– Még mindig a legfontosabb dolgot kellett elvinnünk.
-Milyen dolgot?
– Neked, hazafelé menet.
A szekér liszttel, szerszámokkal, kék posztóval és magokkal megrakodva indult útnak. Hónapokkal ezelőtt mindenük elfért volna egy szekérben. Most egyikük sem hordozott éhséget, félelmet vagy menekülési vágyat. Amikor Los Sauces megjelent az első zöld hajtások között, Inés felemelte a tejjel teli kis kancsóját, és kiáltotta, hogy megérkeztek. Senkinek sem kellett megkérdeznie tőle, hová. Mind a négyen tudták a választ: nem csak egy tanya, hanem az élet, amelyet együtt választottak megvédeni.
Milyen érzés volt elolvasni ezt a történetet? Ha megérintett vagy érdekesnek találtad, ne felejtsd el megosztani, hogy több ember is felfedezhesse.❤️
Még sok izgalmas történet vár rád. Görgess lejjebb, és kattints a „Továbbiak Jerrytől” gombra, hogy tovább élvezhesd őket. Köszönöm szépen, hogy elolvastad.👇
