– Tudom, kinek szánták azokat a zsákokat – mondta, miközben egymásra pakolta a tányérokat.
Mateo abbahagyta a csésze szárítását.
– Nem akartam, hogy szégyelljék magukat.
– Én sem kérdeztem. Csak a mennyiségeket láttam.
Az ablakra mutatott, ahol a fiú éppen egy kosárból ellopott tortillát mutatott Canelának.
– Előbb látta őt, mint a számlákat.
Jacinta elmosolyodott. Délután hazafelé menet hagyta, hogy Diego vezessen egy darabig, és úgy nézett ki a táj, hogy nem számolta ki, mennyit kell még odaérnie.
Októberben befejezték a kölcsön törlesztését. Novemberben Mateo rendezte a számlaegyenlegét, miután levonta a napi fizetését. Jacinta átadta neki a nyugtát.
Gondosan összehajtotta.
– Most más okot kell találnom, hogy eljöjjek.
Megcsókolta az arcán.
– Kezdheted azzal, hogy vacsorázol velünk.
A tavasz beköszöntével összeházasodtak. Diego ragaszkodott hozzá, hogy vigye a gyűrűket, és hogy helyet foglaljon el mellettük.
Az esküvő másnapján Jacinta kinyitotta a malmot. A számlái még mindig az asztalon vártak. A konyhában Mateo három tányért terített meg.
Letette a ceruzát és odament leülni.
