Josefina 20. születésnapja volt. Az ebédlőben forró csokoládé, édes kenyér és a kedvenc ételeiből készült étel várta őket. Azokat hívták meg, akiket ő választott ki: a tanárát, az anyja barátnőjét és azokat, akikkel nap mint nap együtt dolgozott. A folyosóról érkező beszélgetéseket hallva Josefina elmosolyodott. Emlékezett rá, hogy Esteban asztaltársaságot kért. Ő is megtalálta, és megkaphatta anélkül, hogy meg kellett volna vennie, vagy félnie kellett volna attól, hogy mit fognak tőle később elvárni.
Josefina az ujjai közé vette a kulcsot. Emlékezett a zöld ruhára, a bőrmappára és az öregemberre, aki a tűz előtt várta a válaszát.
Esteban fényképe mellé tette.
Miután elbúcsúztatta vendégeit, kiment az udvarra egy könyvvel a kezében. Az ajtó nyitva maradt mögötte. Visszamehetett, elmehetett, vagy maradhatott sötétedésig, és senki sem várt rá, hogy megbüntesse a döntéséért.
