Franciscót csalás, hamisítás, iratlopás és Ezequiel haláláért felelősségre vonták. Az elrejtett pénzt több olyan család kifizetésére használta fel, akiket megkárosított.

Kilenc hónappal később a földet jogilag visszaadták Silvanónak. Az ér már nem volt olyan gazdag, mint 20 évvel korábban, de a birtok és apja emléke ismét a családjáé volt.

Adela eközben Chihuahuába utazott. Egy mosoda könyvelését vezette, a következő évben pedig egy kis irodát nyitott, ahol özvegyeknek, kereskedőknek és farmereknek segített a szerződések áttekintésében, hogy senki ne tudja őket hamis aláírással becsapni.

Silvano minden vasárnap írt neki. Ő hétfőnként válaszolt.

Nem voltak elhamarkodott kijelentések. A bizalom apró igazságok, a meghallgatások alatti látogatások és a magyarázatot nem igénylő csendek révén nőtt.

18 hónappal az állomáson tartott találkozó után Adela visszatért Mineral de la Platába.

Ezékiel kunyhójának új teteje volt. Silvanus egy ötvöspadot épített a keleti ablak alá. Ezen egy újonnan készített jegygyűrű feküdt.

Nem Francisco gyűrűjével együtt olvasztották be. Az az arany új volt, Silvano keresetéből vette, és az apjától visszaszerzett eszközökkel formázták.

Belül a két hold volt vésve. Mellettük egy üres hely volt.

– Nem én fogom megválogatni a szavakat – mondta Silvano. – És a gyűrűt sem fogom az ujjadra húzni. A választás a tiéd.

– Mit írna?

– Az igazság az, hogy szeretlek, hogy meg akarom osztani veled az életemet, és hogy az, hogy ezt akarom, nem jogosít fel arra, hogy mindkettőnk helyett döntsek.

Adela fenntartotta a szövetséget a fényben.

– Akkor írd be: „Szabadon választottak.”

Silvano belevéste a szavakat, és a tenyerébe helyezte a gyűrűt.

Adela magára tette fel.

– Még nem tette fel a kérdést.

Levette a kalapját.

– Adela Robles, hozzám jössz feleségül?

-Igen.

Amikor egy férfi először húzott gyűrűt az ujjára, hazugsággal kísérte, és remélte, hogy a nő soha nem fog kérdéseket feltenni.

Másodszorra egy férfi felfedte előtte az igazságot, a tenyerébe nyomta a döntést, és várta a válaszát.

Adela azt hitte, hogy egy szétesett házasság utolsó jelképét adja el, hogy jegyet vásároljon a szabadságba. Ehelyett a gyűrű egy 20 évre eltemetett titokkal tért vissza.

A szabadság nem akkor kezdődött, amikor a régi szövetség felbomlott. Akkor, amikor Ferenc pápa többé nem dönthetett az igazság értékéről.

És a szerelem nem akkor született, amikor Silvano új gyűrűt készített.

Már jóval korábban elkezdődött, abban a pillanatban, amikor Adela kezébe adta a választást.