Gael megszorította a zacskót.

– De ha arra kértelek volna, hogy maradj, mielőtt visszahoztalak volna, honnan tudhattad volna, hogy elmehetsz? Kifizettem egy adósságot aznap, amikor találkoztunk. Nem akartam újabb adóssággá válni a számodra.

Klára mozdulatlan maradt.

Ez volt az igazság a távolságtartásuk mögött. Gael nem taszította el magától a lányt. Kényszerítette magát az elvesztésére, hogy biztosítsa, ha visszatér, az a saját választása lesz.

– Te vagy a legmakacsabb ember, akivel valaha találkoztam.

– Ezt mondták nekem.

– És te is bolond vagy.

Gael összevonta a szemöldökét.

Klára a kezével megütötte a zacskót, és az érmék az útra hullottak.

–Nem azért vigyáztam a tűzre, mert te arra kényszerítettél. Nem lőttem farkast 90 pesóért. Nem töltöttem az éjszakáimat azzal, hogy azon tűnődjek, vajon visszajössz-e, mert szerződésem volt.

Gael nem mozdult.

– Akkor mondd meg, mit akarsz.

Klára a hegyekbe vezető ösvényre mutatott.

– Haza akarok menni.

Egy pillanatra lehunyta a szemét.

– Clara, nincs a közelben iskola. Az orvos napokra van. A telek megölhetnek minket.

-Tudom.

– Nem ígérhetek kényelmet.

– Nem kértem tőled.

– És Máté…

– Mateónak már minden tekintetben van apja. A kérdés csak az, hogy van-e bátorsága bevallani.

Gael a fiúra nézett. Mateo kinyújtotta a karját felé.

A férfi, aki viharokkal, farkasokkal és szakadékokkal nézett szembe, nagyot nyelt, mintha az a kis kéz lett volna a legveszélyesebb dolog, amit valaha látott.

– Igen – mondta végül –, bevallom.

Clara leszállt a lováról, összeszedte az érméket, és visszatette őket a zsákba. Aztán a zsákot is a saját nyeregtáskájába tette.

Gael felvonta a szemöldökét.

– Azt hittem, nem kell neked a pénz.

– Az enyém. Én nyertem.

Gael nevetése visszhangzott az úton.

Megfordította a lovat.

Visszatértek a hegyekbe.

Nyáron kibővítették a faházat. Gael épített egy kis szobát Mateónak, Clara pedig egy kövekkel védett zöldségeskertet ültetett. Jacinta, amikor az időjárás engedte, felment, és miután három napig panaszkodott a magasságra, végül megtanította Gaelt tortillákat készíteni anélkül, hogy bőrdarabokat készítene belőlük.

Santa Rosalíában folytatódtak a panaszok a visszaélésszerű szerződések miatt. Clara nem tért vissza bosszút állni. Csak a nyugta és a nyilatkozat másolatát küldte el, amikor kérték. Megértette, hogy az igazságszolgáltatás nem mindig azt jelenti, hogy tanúja kell lennie azoknak, akik megalázták; néha azt is jelenti, hogy meg kell akadályozni, hogy ugyanazokat a cselekedeteket egy másik nővel is megismételjék.

Amikor a következő tél beköszöntött, ismét vihar lepte el a völgyet.

Mateo már botladozott a faházban, egy falóval a kezében. Gael becsukta az ajtót, újabb fahasábot tett a kályhára, és Clarára nézett.

— Elég elég?

Odalépett, megigazította az inggallérját, és elmosolyodott.

– Ma éjszakára.

Kint a hó eltakarta az ösvényt, ami a faluba vezetett.

Bent senki sem tartozott senkihez.

És ezért tudták most először mindhárman pontosan, hol van az otthonuk.

Milyen érzés volt elolvasni ezt a történetet? Ha megérintett vagy érdekesnek találtad, ne felejtsd el megosztani, hogy minél több ember felfedezhesse. ❤️

Még sok izgalmas történet vár rád. Görgess lejjebb, és kattints a „Továbbiak Jerrytől” gombra, hogy folytathasd. Köszönjük, hogy elolvastad! 👇