Egyik reggel elmentek a nyárfához. Don Basilio eltávolította a kötelet.
Teresa leült az árnyékba. Rafael elfoglalta a helyet mellette.
– Megöregedtél – mondta az anyja.
Könnyein keresztül mosolygott.
– Folyton módokat találsz arra, hogy leszidj.
Aztán lassan visszasétáltak. Clara étellel várta őket, Cenizo pedig a folyosó közelében legelészett.
Teresa a fiára nézett, mielőtt belépett.
— Meddig fogsz maradni?
Rafael levette a kalapját, és felakasztotta arra a szögre, ahová az apja szokta tenni az övét.
– Ezúttal nem csak átutazóban vagyok, anya.
