Az apaság elismerése és a gyermektartásdíj rendezése később, nyugodtan megtörtént. Estela otthon maradt a szüleinél, és egy kis varróműhelyben talált munkát. Azt akarta, hogy Silvanóval kapcsolatban döntéseket hozhasson anélkül, hogy a lakbér vagy a fizetés befolyásolná a válaszát.
A megbeszélt napokon meglátogatta Manuelt. Voltak délutánok, amikor segített a törtszámok kiszámításában; máskor olyan iskolai történeteket hallgatott, amelyeket nem egészen értett. Megtudta a tanára nevét, hogy milyen ételt hagyott ott az étkezés végén, és hogyan lett komoly, amikor valami fájt neki.
Nehéz szombatok is akadtak. Manuel még amiatt is panaszkodott, hogy más szülők is szerepelnek az óvodai fotókon. Silvano vele együtt nézegette az albumot, és hagyta, hogy Manuel dühöngjön.
„Nem voltam ott” – ismerte be. „Fáj, hogy lemaradtam róla.”
Estelával lassabban tért vissza a bizalom. Mielőtt beleegyezett a randiba, hónapokig megfigyelte, hogy a férfi betartja-e az apró ígéreteket. Vajon megérkezik-e a megígért időben. Vajon képes-e meghallgatni egy panaszt anélkül, hogy vádaskodásba torkollna. Vajon jelen marad-e akkor is, ha nem kap cserébe szeretetet.
Majdnem egy évvel a farmra való visszatérése után Estela beleegyezett, hogy feleségül megy hozzá.
Egyszerű szertartást tartottak, és az udvaron ettek a családjukkal és a munkásokkal. Visszaszerezte az anyja által megtartott terítőt. Befejezte a virágok elrendezését, de egy kis nedves foltot hagyott rajta, ami a mosás után sem jött ki.
Silvano meglátta, miközben segített megteríteni.
– Lefedhetjük a kancsóval.
– Hagyd csak. Az asztalterítő még használható.
Végighúzta a kezét a hímzésen, és többé nem mozdította.
Később a farm több segítséget tudott felvenni, és Silvano megtanult delegálni. Egyik délután, miközben egy rendelést ellenőrizett, Manuel megjelent az ajtóban. Estela az út mellett várta őket, hogy a folyóhoz menjenek.
– Apa, jössz már?
Silvano letette a tollát és felállt.
A fiú kirohant. Estela néhány másodpercig állt a küszöbön, és nézte, ahogy elpakolja a papírokat.
Évekkel ezelőtt abban reménykedett, hogy az ő nevét is hallja majd mindazok között, akiket félt elveszíteni. Most már nem kellett tőle semmit kérdeznie.
Silvano fogta az élelmiszeres kosarat, és elment vele.
Milyen érzés volt elolvasni ezt a történetet? Ha megérintett vagy érdekesnek találtad, ne felejtsd el megosztani, hogy több ember is felfedezhesse.❤️
Még sok izgalmas történet vár rád. Görgess lejjebb, és kattints a „Továbbiak Jerrytől” gombra, hogy tovább élvezhesd őket. Köszönöm szépen, hogy elolvastad.👇
