-Értettem.
Először a bankszámláit ellenőrizte.
Lucia ajánlására megváltoztattam a jelszavakat, lemondtam a megosztott hozzáférést, és értesítéseket kértem minden fontos tevékenységről.
Megtalálta a lakásvásárlás eredeti dokumentumait is: megtakarításainak átutalását, az előleg befizetésének igazolását és a nyugtákat, amelyek igazolták, hogy gyakorlatilag honnan származik az összes pénz.
Semmi sem garantálta önmagában, hogy egy bíró automatikusan átadja a teljes vagyont – magyarázta Lucia.
De elegendő bizonyítéka volt ahhoz, hogy megakadályozza Rodrigót abban, hogy bármit is titokban eladjon, és hogy vitassa a megtévesztés minden kísérletét.
Továbbá a feltételezett meghatalmazás, amelyet Rodrigo aláíratni tervezett vele, még nem létezett.
Időben érkeztek.
Kilenc órakor Mariana belépett Teresa hálószobájába.
Az anyósa az oldalán feküdt.
– Jó reggelt kívánok, Teresa asszony!
Terézia pislogott.
Mariana egy táblát tett a komódra.
– Ma nem fogok neki ágyba reggelit vinni.
Teresa alig ráncolta a homlokát.
Mariana megnyomta a lejátszás gombot.
Teresa megjelent a képernyőn, miközben a konyha felé sétált.
Ezután a tojások előkészítése.
Aztán tánc.
Aztán guggolások.
Végre felszínre került a telefonbeszélgetés.
„Szegény, már most úgy néz ki, mint egy szellem. De Rodrigo azt mondja, még egy kicsit ki kellene tartania.”
Terézia kinyitotta a szemét.
Néhány másodpercig folytatta a színlelést.
Marianna várt.
– Azt hiszem, most már megmenthetjük magunknak a színházat.
Terézia hirtelen felült.
Nehézség nélkül.
Bénulás nélkül.
– Mióta veszel fel engem?
A hangja tökéletesen tiszta volt.
Marianát a düh és a megkönnyebbülés keveréke kerítette hatalmába.
-Elég.
Terézia felállt.
– Ez a magánéletem megsértése!
– Ezt majd eldönti, akinek döntenie kell. Az ügyvédemnek már van mindenről másolata.
Teresa arcáról eltűnt a magabiztosság.
-Ügyvéd?
-Igen.
Marianna vett egy mély lélegzetet.
–Van saját lakásod. Soha nem adtad fel, soha nem adtad el, és anyagilag nem függsz tőlünk. Szóval azt akarom, hogy pakolj össze és menj el még ma.
Teresa összeszorította az állkapcsát.
– Rodrigo nem fogja hagyni, hogy kirúgj.
–Rodrigónak fontosabb problémái vannak.
A nő néhány másodpercig figyelte.
Aztán megértette.
– Te is felvetted őt.
Marianna nem válaszolt.
Nem volt rá szükség.
Teresa a szája elé kapta a kezét.
– Figyelj, Mariana… a dolgok nem olyanok, mint amilyennek látszanak.
Mariana szárazon felnevetett.
– Hetekig tisztálkodtam a testét. Pelenkát cseréltem. Abbahagytam az alvást. Azt hittem, meghal, ha nem megyek be a szobájába, amikor nyögdécsel. Később felkeltél, ételt készítettél, és a telefonon rajtam nevettél.
Terézia lesütötte a tekintetét.
– Rodrigo azt mondta nekem…
-Nem.
Marianna felemelte a kezét.
– Ne hibáztasd ezért a fiadat. Felnőtt nő vagy. Ő döntött így.
Teresa most először nem kapott választ.
Egy óra múlva két bőrönddel távozott.
Mielőtt átlépte volna a küszöböt, megfordult.
– Tönkreteszed a családodat.
Marianna egyenesen ránézett.
– Nem. Épp most tudtam meg, hogy ki pusztította el előttem.
Becsukta az ajtót.
És akkor sírt.
Nem sokat.
Öt perc, talán tíz.
Sírta az összes álmatlan éjszakát, azokat az időket, amikor kételkedett magában, a babaszobát, amit kórházi szobává alakított, a férfit, akitől azt hitte, hogy gyermekei lesznek.
Aztán megmosta az arcát.
Rodrigo még mindig hiányzott.
Este nyolc óra körül tért vissza, egy hűtőtáskával és két táskával a kezében.
– Mari! Nézd, mit hoztunk!
Mosolyogva jött be.
A mosoly eltűnt az arcáról, amikor meglátta anyja szobáját üresen.
Hol van az anyukám?
– Gondolom, az ő házában.
Rodrigo elsápadt.
– Mit csináltál?
– Felfedeztem, hogy egész jól jár.
A csend azonnal beállt.
Rodrigo nem kérdezte meg, hogy ez mit jelent.
Megértette.
– Marianna…
-Leül.
– Hadd magyarázzam el.
– Először is, ülj le.
Rodrigo engedelmeskedett.
Mariana egy mappát tett elé.
Benne banki dokumentumok másolatai, a szerződési okirat és egy Lucia által készített levél voltak.
-Mi ez?
– Javaslat a szakításunk megoldására.
Rodrigo ránézett.
-Elválasztás?
Mariana kinyitotta a telefonját, és lejátszott néhány másodpercet a videóból.
Fernanda belép a hálószobába.
Rodrigo megcsókolta.
Marianna megállította.
– A többi nálam van.
Rodrigo teljesen mozdulatlan maradt.
– Meg tudom magyarázni.
– Akkor magyarázd el nekem, hogyan lehet véletlen egy olyan kapcsolat, ami hetekig minden csütörtökön felbukkan.
– Marianna…
– Magyarázd el, miért győzted meg anyádat, hogy úgy tegyen, mintha még mindig béna lenne.
Rodrigo a fejéhez kapta a kezét.
– Hülyeség volt tőle.
– Magyarázd el nekem a meghatalmazást.
Felnézett.
Ekkor jelent meg az igazi félelem.
– Milyen hatalom?
– Az, akit aláírattál velem, hogy elvállaljam a lakás eladását, miközben annyira kimerült voltam, hogy alig bírtam ébren maradni.
Rodrigo hallgatott.
Mariana ekkor jött rá, hogy már nem érez iránta szerelmet.
Nem is utálom.
A vele szemben ülő férfi idegennek tűnt.
„Szinte az egész lakást én fizettem ki” – mondta. „Társtulajdonosként tüntettelek fel, mert megbíztam benned. Az ügyvédemnél vannak a bankszámlakivonatok és a nyugták. Vannak felvételei is, amelyeken arról beszélsz, hogy megtévesztesz, hogy megszerezd az ingatlan feletti irányítást.”
– Ez semmit sem bizonyít.
„Talán nem fogok tudni mindent bebizonyítani, amit szeretnék. Ezért nem fogok bíróként viselkedni. Ha évekig jogi úton akarsz harcolni, megtehetjük. De mától kezdve egyetlen dokumentumot sem írok alá az ügyvédem nélkül, és semmit sem fognak eladni a hátam mögött.”
Rodrigo ránézett a mappára.
-Mit akarsz?
