– Édesanyád pénz nélkül, otthon nélkül és egy éhes gyerekkel érkezett ide.
Hope kinyitotta a szemét.
– És megmentette a ranchot?
-Igen.
-Mint?
Izabella egy tálca kenyeret tett az asztalra.
—Hat makacs férfit etetni.
Thomas, aki immár ősz hajú volt, tiltakozott a helyéről:
– Tiszteletreméltó munkások voltunk.
Emiliano hangosan felnevetett.
Sebastian megfogta Isabel kezét az asztal alatt.
Évekkel ezelőtt érkezett, és csak vacsorát kért a fiának.
Cserébe felajánlotta, hogy enni ad néhány idegennek.
Nem tudta, hogy ez az egyszerű üzlet végül felfedi az igazságot a férje haláláról.
Megmenteném Emilianót egy kegyetlen embertől.
Ez megakadályozná El Encino eltűnését.
És visszaadná a családot két olyan embernek, akik azt hitték, örökre elvesztették a jogukat ahhoz, hogy családjuk legyen.
Azon az éjszakán, mint oly sok másikon, a házat kenyérillat töltötte be.
És Sebastian megértette, hogy egy tanya egy szezonig pénz nélkül is kibírhatja.
Állattartás nélkül is képes lenne túlélni.
De egy olyan ház, ahol senkit sem érdekelt, hogy ki ül az asztalánál, nem volt igazi otthon.
Isabel menedéket keresve érkezett El Encinóba.
Anélkül, hogy észrevette volna, ő volt az, aki mindenkinek adott egyet.
