Valeria becsukta a mappát.

Gerardo el akarta távolítani Mateót, hogy a fő tanácsadója lehessen.

Alicia hatalomra akarta használni.

De valaki még mindig hiányzott.

Valaki ellopta a szerződéseket.

Valaki látni akarta a végrendeletet, mielőtt felolvasnák.

És három nappal később valaki felvette a kapcsolatot.

Mateo Bernardo Quintana mellett vezetett, amikor újabb névtelen hívást kapott.

– Oscar a nevem. Az ügyfelem úgy véli, hogy már bebizonyította, hogy gyakorlatias ember.

Mateo bekapcsolta a felvételt.

– Mit akarsz?

– Hogy feleségül veszed Valeriát.

Mateo megragadta a kormánykereket.

-Mennyi?

– Háromszázezer, amikor benyújtják a kérelmet. Hárommillió az esküvő után.

– És mit nyer az ügyfele?

A válasz egy kis csend után érkezett.

–Egy férj hasznosabb, mint egy barát. A férj örököl.

Mateo hideget érzett.

-Nem értem.

– Nem kell mindent értened.

– Igen, tudnom kell, miért fizetne valaki hárommilliót azért, hogy férjhez adjon.

Oszkár felsóhajtott.

– Mert utána balesetek történhetnek.

Mateo egy pillanatra elállt a lélegzete.

– Milyen balesetek?

„Az utak veszélyesek, Mateo. Főleg, ha valaki egyedül vezet.”

A hívás véget ért.

Mateo egyenesen a házhoz ment.

Valeria állva hallgatta a felvételt.

Amikor meghallotta az „utak” szót, le kellett ülnie.

– Van valami, amit sosem mondtam el neked.

Négy hónappal korábban, röviddel azután, hogy apja megváltoztatta a végrendeletét, Valeria balesetet szenvedett.

Autója fékjei felmondták a szolgálatot egy Querétaro belvárosa felé vezető lejtőn. Sikerült nekiütköznie egy korlátnak, de eltört ujjal és több zúzódással megúszta.

A műhely azt állította, hogy egy tömlő a kopás és elhasználódás miatt tört el.

Ernesto nem hitt nekik.

Leállította a járművet, és sofőrt fogadott a lányának.

– Most már értem, miért – suttogta Valeria.

Mateo dühösen felpattant.

– Ennek vége. Menjünk a rendőrségre.

– Ha anélkül jelentjük, hogy tudnánk, ki áll mögötte, el fognak rejtőzni.

– És meg akarod várni, míg újra megpróbálom?

– Bizonyítékot akarok.

– Mi hasznod lesz belőlük, halott asszony?

Valéria rámeredt.

Addig Mateo alkalmazott volt.

Egy férfit, akit felbéreltek egy szerep eljátszására.

De senki sem fizetett egy napra sem, és a hangjában ilyen félelemmel beszélt.

– Rendben – mondta. – Nem fogom egyedül megcsinálni.

Leonardóval együtt bementek az ügyészségre.

Andrés Ortega nyomozó meghallgatta a felvételeket, és elrendelte az autó ellenőrzését.

Valami kockázatosat is javasolt.

Mateónak el kellett fogadnia az ajánlatot.

Két nappal később ő és Valeria polgári házasságkötési kérelmet nyújtottak be.

Oscar átadta a háromszázezer pesót egy földalatti parkolóházban. Az ügynökök követték a teherautóját.

Másnap Andrés felhívta őket.

– Már tudjuk, ki Óscar Medina. A vállalat biztonsági vezetőjeként dolgozik.

Valéria összevonta a szemöldökét.

– Kinek jelented?

Andrés letett egy fényképet az asztalra.

– Közvetlenül a pénzügyi igazgatónak.

Valéria megállt a mozdulatlanná dermedve.

A pénzügyi igazgató Pablo volt.

Az unokatestvér, aki megölelte a temetésen.

A férfi, aki minden nap ismételgette neki:

„Megbízhatsz bennem.”

Aztán Andrés letette a szakértői jelentést az asztalra.

– És van még valami. Nem tört el az autód fékcsöve.

Valéria felnézett.

–Végigvágták.

Másodpercekig senki sem szólt semmit.

Leonardo lehunyta a szemét, mintha végre megértett volna valamit, amit hónapok óta kerülgetett.

– El kell mondanom, mit fedezett fel Ernesto, mielőtt meghalt.

És amikor megszólalt, Valeria megértette, hogy az örökség sohasem volt az igazi titok.

A legrosszabb éppen most akart napvilágra kerülni.

3. RÉSZ

Hat évvel korábban Ernesto egy másik végrendeletet készített.

Ebben a dokumentumban Pablo megkapta a gyár részvényeinek húsz százalékát, és ideiglenesen betölti az általános vezetői pozíciót, amíg Valeria megtanulja vezetni az üzletet.

Pablo tudta ezt.

A cégnél nőtt fel. Ismerte a beszállítókat, bankokat, könyvelőket és a szerződéseket. Ernesto számára szinte olyan volt, mint a fia.

De öt hónappal a halála előtt valami megváltozott.

– Az apád titkos ellenőrzést kért tőlem – magyarázta Leonardo. – Nem akarta a belső osztályt igénybe venni, mert attól tartott, hogy valaki ott érintett az ügyben.

A felülvizsgálat szabálytalan átutalásokat, nem létező beszállítókat és harmadik felek nevében létrehozott vállalatokat talált.

Több mint hetvenmillió peso tűnt el három év alatt.

Minden nagyobb szerződéshez Pablo pénzügyi engedélye tartozott.

Valeria érezte, hogy a teste kihűl.

– Ezért változtatta meg apa a végrendeletét.

Leonardo bólintott.

– Elvette Pablo részvényeit, és csak az órát és az érméket hagyta neki. Azt akarta, hogy megértse, hogy már tudja.

– És miért nem jelentetted?

„Bizonyítékokat gyűjtöttem. Fájt elfogadnom, hogy valaki, akit gyakorlatilag fiamként neveltem, meglophat tőlem.”

Máté emlékezett a végrendelet szavaira.

„Paul meg fogja érteni, miért.”

Most már minden értelmet nyert.

Az irodából hiányzó példányok Ernesto jegyzeteit tartalmazták a gyanús szerződésekről.

Pablónak tudnia kellett, mennyi mindent fedezett fel a nagybátyja.

És a végrendelet módosítása után történt Valeria balesete.

„Ha meghalt volna, mielőtt átvette volna a vezetést” – mondta Andrés –, „a cégért folytatott harc azonnal megkezdődött volna. De Ernesto még élt, és mindent újra megváltoztathatott volna. Ezért nem oldotta meg az első próbálkozás a problémát.”

– Aztán meghalt az apám – mormolta Valeria.

Andrés óvatosan tagadta.

– Eddig nincs bizonyítékunk arra, hogy a halálát jogellenes játék okozta. Az orvosok szívrohamot dokumentáltak. Nem fogunk olyasmit állítani, amit nem tudunk bizonyítani.