Ez a különbség fontos volt.

Pablo tolvaj is lehetett volna, és megpróbálhatta volna megölni Valeriát anélkül, hogy Ernesto halálát okozta volna.

De most nagyobb problémája akadt.

Valéria még élt.

Örökölte az irányítást.

És az ellenőrzést nyilvánosságra hozzák, amint hivatalosan hivatalba lép.

Ezért kellett egy új terv.

Egy megvásárolt férj.

Manipulálható örökös.

Tökéletes bűnös.

Két nappal később Pál közvetlenül Máténak hívta.

–Beszélnünk kell.

A találkozóra egy diszkrét étteremben került sor a Celayába vezető út közelében.

Mateo rejtett mikrofont viselt.

Két tiszt ült néhány asztallal hátrébb.

Pablo mosolyogva érkezett.

–Oscar szerint megbízható vagy.

– Attól függ, hogy mik a megállapodások.

-Tetszik.

Kávét rendelt, levette a szemüvegét, és egy szalvétával megtörölte.

– Kilenc nap múlva lesz a részvényesi gyűlés. Utána Valeriának túl sok hatalma lesz.

– Mit akarsz, mit tegyek?

– Győzd meg, hogy holnapután hívja össze a családot. Elviszel neki egy tanácsnak címzett levelet. Mindenki előtt alá kell írnia.

– Mit ír?

– Hogy engem javasol vezérigazgatónak, és hogy minden belső ellenőrzést felfüggesztenek az év végéig.

Mateo úgy tett, mintha gondolkodna.

– És akkor?

Pablo visszatette a szemüvegét.

– Aztán összeházasodnak.

-És aztán?

Most először tűnt el a mosoly.

– Kirúgják a sofőrt.

Mateo érezte, ahogy a vér lüktet a halántékában.

-Mert?

– Mert egy férjnek gondoskodnia kell a feleségéről.

Pablo lassan elvette a csészéjét.

Valeria élvezi a vezetést. Főleg a hídon átvezető úton.

Máté nem válaszolt.

Pablo lehajtotta a fejét.

– Először volt szerencséje.

Ott volt.

Nem célzás.

Nem gyanú.

Egy beszélgetésnek álcázott vallomás.

– Megrendelted a fékeket?

Pablo alig mosolygott.

– Ne tegyél fel olyan kérdéseket, amelyekre már tudod a választ.

– És mi történik a baleset után?

– Ön lesz a megtört özvegyember. Jogosult lesz a vagyonára, és felvételekkel is bizonyítani fogom, hogy pénzt fogadott el.

– Szóval, ha én beszélek…

– Te fogsz először esni.

Mateo lenézett a kávéjába, hogy Pablo ne lássa a gyűlöletet a szemében.

-Értettem.

– Tudtam, hogy okos vagy.

Pablo pénzt hagyott az asztalon és elment.

Az egyik ügynök várt néhány másodpercet, majd diszkréten megérintette a fülhallgatóját.

Mindent rögzítettek.

Andrés azonban még egy utolsó darabot szeretett volna.

– A védelem azzal érvelhet, hogy provokáltalak, hogy kiderüljön, valóban aranyásó vagy-e. Nyilvánosan hozzám kell kötnöd a pénzt, és meg kell próbálnod rávenni Valeriát az aláírásra.

Így szervezték meg a családi összejövetelt.

Tizennégy nappal a végrendelet felolvasása után mindenki visszatért a Juriquilla-rezidencia étkezőjébe.

Majdnem ugyanaz a jelenet volt.

Ugyanaz az asztal.

Ugyanazok a családtagok.

De ezúttal Valeria tudta, mennyit ér valójában minden egyes mosoly.

Alicia a fiával volt.

Gerardo tíz évvel idősebbnek látszott.

A többi unokatestvér suttogva beszélt.

Pablo kifogástalanul érkezett, és egy öleléssel üdvözölte Valeriát.

–Jól teszed. Apád biztosan együtt akarta volna látni a családot.

Valeriának majdnem hányingere lett.

Leonardo elé tette a levelet.

Pablo a tollra nézett.

– Írd alá, és essünk túl rajta.

Valeria mindkét kezét az asztalra helyezte.

– Mielőtt bármit is mondanék.

Mindenki elhallgatott.

– Apám a halála előtt elrendelte a pénzgazdálkodás ellenőrzését. Tudom, mit talált.

Pablo arckifejezése most először változott meg.

Csak egy másodperc volt.

– Valeria, kimerült vagy – mondta. – Nem most van itt az ideje érzelmi döntéseket hozni.

– Fátyolcégeket találtak.

Alice elfordította a fejét.

Gerardo összevonta a szemöldökét.

– Azt is tapasztalták, hogy milliókat tereltek el.

Pál Mátéra nézett.

– Magyarázd el a menyasszonyodnak, mi a legjobb neki.

Máté ülve maradt.

– Csináld meg – erősködött Pablo.

Valeria felé tolta a levelet.

– Nem fogom aláírni.

Aztán lehullott a maszk.

Pablo szárazon felnevetett.

– Mindig is ugyanolyan naiv voltál.

-Bocsánat?

– Azt hiszed, bárkiben megbízhatsz, aki szépen beszél veled. Nézd meg a melletted lévő férfit.

Mateóra mutatott.

– A csodálatos vőlegényed az enyém, mióta benyújtotta a házassági kérelmet.

Senki sem lélegzett.

„Mit mondasz?” – kérdezte Gerardo.

Pablo elmosolyodott.

– Megvettem.

Egyenesen Valeriára nézett.

– Háromszázezer peso elég volt. Nem is volt drága.

Valeria lassan Mateo felé fordította a fejét.

Állta a tekintetét.

– Igazad van – mondta.

Alice kinyitotta a száját.

Gerardo ököllel az asztalra csapott.

-Szerencsétlen!

Pablo visszanyerte diadalmas mosolyát.

De Máté még nem fejezte be.

– Csak egy dolgot felejtettél el.

-Melyik?

– Kérdezd meg, kinek dolgoztam valójában.

Az ebédlő ajtaja kinyílt.

Andrés Ortega három ügynök kíséretében lépett be.

Mögöttük jött Oscar, bilincsben.

Pablo arca kifehéredett.

Egy szót sem szólt.

Oszkárra nézett.

Aztán Mátéhoz.

Aztán Valeriához.

Abban a pillanatban értette meg, hogy veszített.

—Pablo Cárdenas — mondta Andrés —, őrizetbe vették emberölési kísérletben, csalárd közigazgatásban és más bűncselekményekben való valószínűsíthető részvétele miatt, amelyeket a nyomozás során fognak tisztázni.

– Ez abszurd.

– Oscar már tanúskodott.

Pál felkelt.

– Az az ember pénzt fogadott el!

„Az ügyészség által nyilvántartott pénz” – válaszolta Andrés. „Akárcsak a hívásaid. A beszélgetésedet is hallottuk az étteremben.”

Pablo gyűlölettel és meglepetéssel vegyes tekintettel nézett Mateóra.

– Ön kézbesítő sofőr.

Mateo lassan felkelt.

-Igen.

– És tönkretetted az életed ezért a nőért?

-Nem.

Mateo Valeriára nézett.

– Megakadályoztam, hogy tönkretegyed az övét.