A negyedik napon újra tudott néhány lépést megtenni, a bútorokra támaszkodva.

Nem mondta el Renatának.

Ofeliának sem mondta el.

Csak egy másik telefonról hívta Esteban Salgadót, egykori egyetemi évfolyamtársát, aki évekkel ezelőtt a vállalati csalások leleplezésében szerzett tehetségét egy magánnyomozó cégnél kamatoztatta.

„Tudnom kell, mit csinál a feleségem” – mondta neki. „És nem akarom, hogy megtudja, hogy kérdezem.”

Három nappal később Esteban megérkezett a házba, és légkondicionáló szerelőnek adta ki magát.

Áttekintette a kamerákat, a pénzügyi tranzakciókat és a legutóbbi kapcsolatfelvételeket.

Az eredmény negyvennyolc óra múlva megszületett.

Esteban becsukta a hálószoba ajtaját, és egy mappát tett az ágyra.

—Renata közel két éve van kapcsolatban Santiago Valdéssel.

Gábriel ismerte ezt a nevet.

Konstruktőr.

Házas.

Három gyerek.

És kisebbségi partner az egyik querétarói projektjében.

– Ez nem magyarázza meg, miért próbálnak megölni.

– Nem. Ez az.

Esteban más dokumentumokat is elővett.

Renata többször is találkozott egy öröklési és ingatlanperekre szakosodott ügyvéddel.

Közjegyzővel is konzultált a házastárs halálának következményeiről, amikor vállalkozásokról, ingatlanokról és biztosítási kötvényekről volt szó.

Gabriel úgy érezte, hogy az érzelmi árulás ehhez képest szinte jelentéktelen.

– Van még valami – folytatta Esteban. – Ofelia húga öt hónapon át fogadott befizetéseket egy santiagói céghez kapcsolódó számlákról.

-Mennyi?

–Elég egy ilyen fizetésű nőnek ahhoz, hogy kérdéseket tegyen fel.

– És a tabletták?

– Nyomon követjük a beszállítót. Úgy tűnik, egy korábbi gyógyszeripari képviselőről van szó, aki a feketepiacon árul gyógyszereket.

Gábriel hallgatott.

– Mindez jogilag is alátámasztható?

– A banki tranzakciók, igen. A megbeszélések, igen. A drogvizsgálathoz hivatalos megerősítésre van szükség. De ha mindent átadunk az Ügyészségnek, és ők házkutatási parancsokat szereznek, sokkal többet fognak találni.

Gábriel a kert felé nézett.

Aztán megértette, mi volt Renata hibája.

Ne próbáld megölni.

Azt hitte, hogy már túl gyenge a gondolkodáshoz.

Két nappal később bejelentés nélkül megjelent.

Kifogástalanul öltözve lépett be a szobába, és meglepődve látta, hogy a férfi párnák nélkül ül a háta mögött.

A meglepetés alig egy másodpercig tartott.

– Jobban nézel ki.

-Egy kicsit.

Renata keresztbe tette a lábát.

– Valami kellemetlenről kell beszélnünk.

-Tízcentes.

– A te akaratod.

Gábriel nem válaszolt.

„Ne vágj ilyen arcot. Több mint egy hónapja beteg vagy, és senki sem tudja, mi bajod van. Ha történne valami, el kell kerülnünk a problémákat a cégekkel.”

Gábriel majdnem elmosolyodott.

-Igazad van.

Renata látszólag ellazult.

– Felhívhatnám az ügyvédjét.

-Csináld meg.

-Pénteken?

-Tökéletes.

Felkelt, elégedetten.

Mielőtt elment, a nő felé fordult.

–Megmondom Ofeliának, hogy készítsen valami különlegeset. Túl sovány vagy.

–Nem szükséges. Laura mostanában főz nekem.

Renáta megállt.

Csak egy pillanatra.

De Gabriel látta, hogy valami megváltozik a szemében.

– Laura?

– Igen. Elég jól főz.

– Milyen kíváncsi.

-Mert?

-Nincs ok.

Renáta elment.

Gabriel várta, hogy meghallja a bejárati ajtó nyílását.

Aztán azonnal felhívta Estebant.

–Szerintem Laurára gyanakszik.

– Akkor most azonnal költöznünk kell.

– Pénteken jön a végrendeletért.

Csend volt a túloldalon.

– Gabriel, ha úgy gondolja, hogy javulsz, felgyorsíthatja a folyamatot.

-Tudom.

– Azt akarja, hogy először mi avatkozzunk közbe?

Gabriel a pohárra nézett, amin a két pirula volt, amit Ofelia aznap reggel otthagyott.

-Nem.

– Biztonságos?

–Azt akarom, hogy higgye, pénteken nyert.

Azon az estén Laura bejött vacsorával.

Gabriel elmagyarázta neki, hogy ügyvédek lesznek a házban, és hogy valószínűleg az ügyészség előtt fognak tanúskodni.

– Mateo nem lesz itt – mondta. – Anyámnál hagyom.

-Jobb.

Laura hallgatott.

– Félsz? – kérdezte Gabriel.

-Igen.

A válasz olyan egyértelmű volt, hogy a férfi meglepetten nézett rá.

– De ez nem jelenti azt, hogy meghátrálok.

Pénteken, reggel tíz órakor Renata megérkezett Santiago Valdés kíséretében.

És amikor Gabriel látta, hogy felesége szeretője egy mappával a kezében kiszáll az autóból, megértette, hogy ez már nem csak egy örökségről szóló beszélgetés.

Felkészülten érkeztek.

Amit nem tudtak, az az volt, hogy harminc perccel korábban Gabriel ügyvédje már átadott egy Laura által aláírt nyilatkozatot, egy mintát a tablettákból és az átutalások másolatait.

Aztán Ophelia megjelent az ajtóban.

Renáta elmosolyodott.

Az ügyvéd kinyitotta a mappáját.

Gábriel pedig kimondott egy mondatot, amitől a felesége elnémult:

– Mielőtt a végrendeletemről beszélnénk, beszéljünk arról, hogy mit találtak a véremben.

Ofélia rémülten nézett Renatára… és abban a pillanatban Gabriel tudta, hogy melyikük árulja el előbb a másikat.

3. RÉSZ

Ricardo Aguirre, Gabriel közel egy évtizede ügyvédje, három dokumentumot tett az asztalra.

Dráma nélkül tette.

Ez még kínosabbá tette a pillanatot.

– Az első egy magánjellegű elemzés egy olyan anyagról, amelyet Mr. Montero betegsége alatt kapott tabletták egyikében találtak.

Renata mozdulatlan maradt.

Santiago abbahagyta az ölében tartott mappával való érintkezést.

Ofélia elsápadt.

– A második – folytatta Ricardo – Ofelia Hernández asszony egyik közvetlen rokonának elhelyezett betétekkel kapcsolatos banki tranzakciókat tartalmaz.

Ofélia Renatára nézett.

Ez a gesztus elég volt.

– A harmadik Laura Mendoza asszony nyilatkozata, aki azt állítja, hogy kihallgatott egy gyógyszerek beadásával kapcsolatos beszélgetést, majd mintát szerzett belőle.

– Ez nevetséges – mondta Renata.

Ez volt az első alkalom, hogy megszólalt.

A hangja határozott maradt, bár Gabriel felfigyelt valamire, amit nagyon jól tudott.