Aztán visszanézett Marianára.

– Máté…?

Nem válaszolt.

Nem volt rá szükség.

Alejandro megértette.

Nyolc évnyi dühöt, neheztelést és büszkeséget rengetett meg egyetlen lehetőség.

És Mariana még mindig nem tudta elhinni, mit fog Alejandro megtudni a saját anyjáról…

2. RÉSZ

Alejandro otthon hagyta Mateót, és majdnem húsz percig a teherautójában maradt anélkül, hogy beindította volna a motort.

Ezután közvetlenül Teresa Puerta de Hierro-i rezidenciájához vezetett.

Az anyja még mindig abban a hatalmas házban lakott, amely egykor az apjáé, a családi építőipari cég alapítójáé volt. Teresa megtartotta az igazgatótanács tagságát, és bár Alejandro évek óta vezette a céget, továbbra is úgy viselkedett, mintha neki is joga lenne dönteni a saját életéről.

– Mit keresel itt? – kérdezte Teresa. – Azt hittem, értekezleted van.

– Összefutottam Marianával.

Anyja arckifejezése alig egy másodpercre megváltozott.

– Kicsoda Mariana?

– Ne csináld azt.

Teresa letette a poharát az asztalra.

– Remélem, nem engedted, hogy újra beleavatkozzon az életedbe.

– Azt mondja, kirúgtad a lakásomból.

–Ez abszurd. Magától ment el.

– Azt mondja, hogy a cég alkalmazottait használtad fel a holmijai elszállítására.

– Alejandro…

– Azt is mondja, hogy tudtad, hogy terhes.

Terézia hallgatott.

Ez a csend elég volt.

– Tudtad – mormolta.

– Én védtelek téged.

-Miről?

– Egy tanulatlan lányról, akit a nagymamája nevelt fel, és pont akkor jelent meg terhesnek, amikor te távol voltál.

– Ellenőrizted egyáltalán, hogy a gyerek nem az enyém?

Teresa arca megkeményedett.

„Mit számított? Feleségül akartad venni. Tönkretetted mindazt, amiért addig dolgoztunk.”

Alejandro úgy nézett rá, mintha egy idegenre nézne.

– Milyen különbséget jelentett?

Az anyja megpróbálta igazolni magát.

– Fiatal voltál. Nem tartozott a körünkbe.

– Az a gyerek akár az unokád is lehetne.

Terézia elnézett.

És Sándor valami még rosszabbat is megértett.

Nem félreértésről volt szó.

Az anyja sosem akarta tudni az igazságot.

Felment a dolgozószobába, amely valaha az apjáé volt, és elkezdte nyitogatni a fiókokat.

Az utolsóban egy régi, törött sarkú, rózsaszín telefont talált.

Alejandro azonnal felismerte.

Marianna mobiltelefonja.

Amelyiket állítólag magával vitt, amikor elhagyta.

Lement a lépcsőn, a kezében tartva.

Terézia elsápadt.

– Te is megírtad az üzenetet?

– Alejandro, figyelj rám…

– Az ő telefonjáról írtad azt az üzenetet?

Az anyja hallgatott.

– Megparancsolta a titkárnőnek, hogy ne szóljon nekem a hívásairól?

– Időt akartam adni neked, hogy elfelejtsd őt.

– És a levelei?

Terézia összeszorította az ajkait.

– Nem kellett volna elolvasnod őket.

Alejandro kegyetlen nyomást érzett a mellkasában.

– Nyolc éven át azt mondogattad, hogy megcsalt.

– Azt hittem, később megérted.

–Nem. Nyolc éven át gyűlöltettem egy nőt, aki a gyermekemmel volt terhes.

– Azt sem tudod, hogy a tiéd-e az a gyerek.

Alejandro az ajtó felé indult.

– Majd én kiderítem.

– Alejandro!

Megállt.

– De van valami, amit már tudok. Mariana túlélte anélkül, hogy egyetlen pesót is kért volna tőlem. Bár azt hittem, hogy elárult, egyedül dolgozott és nevelte fel azt a gyereket. Szóval soha többé ne mondd, hogy a pénzemért jött vissza.

Másnap reggel találkozott Marianával egy padon a háza előtti kis parkban.

Visszaadta neki a régi mobiltelefont.

Mariana végighúzta az ujjait a szakadt sarkon, és egy pillanatra lehunyta a szemét.

– Mindezen évek alatt megőrizte…

– Mintha ez bizonyítaná, hogy dönthet helyettünk.

Alejandro elmesélte neki az egész beszélgetést.

Mariana közbeszólás nélkül hallgatta.

Amikor befejezte, a nő megkérdezte:

— Mit akarsz most?

— Apai teszt.

Mariana nem tűnt meglepettnek.

—Elfogadom.

Alejandro megkönnyebbülten felsóhajtott.

– De vannak feltételeim.

– Annyit, amennyit csak akarsz.

„Ha kiderül, hogy Mateo a fiad, nem fogsz hirtelen ügyvédekkel felbukkanni, hogy megpróbálják megváltoztatni az életét. Nem fogod megpróbálni hazavinni csak azért, mert több pénzed van. Nem akarok játékokkal teli furgonokat vagy betarthatatlan ígéreteket.”

– Nem akarom elvenni tőled Mateót.

– A pénz és a befolyás ijesztő lehet, ha hét évig egyedül nevelted a gyerekedet.

Alejandro egyenesen a szemébe nézett.

– Akkor bízz bennem csak addig, amíg megtudjuk az igazságot.

Marianna egyetértett.

Két nappal később egy magánlaboratóriumba mentek.

Matthew gyanakodva nézett a mintákra.

– Miért kell neki is vizsgát tennie?

– Egy fontos dokumentum miatt – válaszolta Mariana.

Alejandro elmosolyodott.

– Azért jöttem, hogy társaságot tartsak neked.

– Á… hogy ne féljek.

A visszaúton Alejandro elmagyarázta Marianának, hogy már ellenőrizték a bevásárlóközpont biztonsági kameráit.

A váza biztosított volt, ráadásul egy olyan helyen helyezték el, amely megsértette az áruház biztonsági előírásait. Senki egy fillért sem kért érte.

Marianna lehunyta a szemét.

– Tegnap este kiszámoltam, hogy több mint öt évbe telne, mire visszafizetem.

– Ezen már nem kell gondolkodnod.

A teszt eredménye három nap múlva megérkezne.

Csütörtök délután Alejandro e-mailt kapott a laboratóriumtól.

Nem volt hajlandó megnyitni a mobiltelefonján.

Személyesen ment el a dokumentumért.

Leült a teherautójába, kezében a lezárt borítékkal.

Mátéra gondolt.

Azon a szemöldökön.

Életének hét évében.

Mindenben, ami egyetlen papírlapra leírható.

Végül feltépte a borítékot.

Elolvasta az első sort.

És Alejandro érezte, hogy könnyek szöknek a szemébe, mielőtt folytathatta volna…

3. RÉSZ

„Az apaság valószínűsége: 99,99%.