Folytatta a lepedő hajtogatását.

– Főleg, ha valakinek el kell rejtenie, ami mögötte van.

Gábriel válasz nélkül távozott.

Teresa ezután egy meggondolatlan dolgot követett el, ami majdnem az állásába került. Tiszta törölközőkkel bement a szobájába, és átkutatta az íróasztalt. Köteles váltókat, hatalmas adósságokat és egy kulcsot talált egy utazótáska mellett.

Egy sötét üveg volt benne.

Eltette, amikor lépteket hallott. Gabriel korábban tért vissza a vártnál, és észrevett egy fiókot, ami nem volt rendesen becsukva.

– Mit vitt el?

Teresa nem tudott válaszolni. Doña Carmen megjelent, és az irodájába vezette.

Amikor a házvezetőnő meglátta az üveget, megdermedt.

„A bizonyítékok ellopása nem teszi kevésbé lopássá.”
„Később kirúghatsz.
” „De előbb teszteltesd magad.”

Carmen elvonta a figyelmét a feladatairól, amíg eldöntötte, mitévő legyen. Aztán mindent elmesélt Alejandrónak.

A komornyikra, Tomás Roblesre támaszkodva érkezett Teresa kis szobájába. Közbeszólás nélkül hallgatta, és végül úgy beszélt az unokatestvéréről, mintha emlékeznie kellene rá, hogy lélegezni tudjon.

–Gabriel velem volt, amikor a bátyám és az anyám meghaltak.

Teresa érezte a mondanivalója kegyetlenségét.

–Ez megérdemli, hogy emlékezzünk rá.
–Amit láttam, az is megérdemli, hogy magyarázatot kapjak.

Alejandro a befőttesüvegre nézett.

– Bizonyítékot akarok.
– Én is.

Baltasar és a második orvos elegendő okot talált arra, hogy gyanítsák a készítményt. Egyetlen fiola alapján nem tudták azonosítani az elkövetőt, de azt javasolták, hogy függesszék fel Salazar termékeinek értékesítését és őrizzék meg a mintákat.

Sándor engedélyezte a kamra megfigyelését. A gyanús dobozt visszatették a helyére, elkülönítve az esetleg felszolgált ételektől. Terézia és Tamás a közelben várakoztak; a herceg a szomszédos szobában maradt.

Gabriel megjelent egy újabb papírdarabbal. Mielőtt leírta volna, motyogott valamit, hogy Salazarnak tudnia kellene, mit csinál.

Alejandro elment.

– Hagyd az asztalon.

Az unokatestvére engedelmeskedett.

Bevallotta, hogy hónapok óta szedett egy állítólagos szert, mivel Alejandro visszautasította az orvos által kínált port. Salazar biztosította, hogy az megnyugtatja az idegeket, és hogy a legjobb, ha vita nélkül adja be.

– És mikor kezdted el kételkedni? – kérdezte Teresa.
– Három héttel ezelőtt.

Alejandro rámeredt.

–Folytattad, miután gyanítottad.

Gábriel lehajtotta a fejét.

Adósságai voltak. Ha unokatestvére gyermektelenül hal meg, a családi vagyon jelentős részét várta. Soha nem akarta gyilkosságnak nevezni; inkább bánásmódnak nevezte, és bízott benne, hogy valaki más viseli a döntés terhét.

– Nem tudom, mikor hagytam abba a hitet az orvosnak – suttogta.
– De tudom, hogy abba kellett volna hagynom.

Alejandro kimerülten leült.

Gabriel azt is bevallotta, hogy Salazar elkezdett érdeklődni Teresa felől. Azt mondta, hogy az apja hamisított gyógyszereket árult, és hogy a lány talán betegséget színlel, hogy fontosnak tűnjön.

Teresa úgy érezte, újra felszínre tör az adósság régi szégyene.

„Apám elvesztette az üzletét.
” „Nem vesztette el a feddhetetlenségét.”

Salazar megpróbált megelőzni őket. Felkereste Doña Carment, hogy azt javasolja Teresának, hogy hagyja abba a herceggel való foglalkozást. Beszélt fiatalságáról, Joaquín romlásáról és a gyógymódok iránti állítólagos megszállottságáról. Az irodába hívatott Teresa legszívesebben sikított volna. Ehelyett arra kérte, hogy mutassa meg neki a porok írásos használati utasítását.

Az orvos azt válaszolta, hogy nem fog vitatkozni egy szobalánnyal.

Doña Carmen kikísérte az ajtóig, majd elgondolkodva tért vissza.

– Azért jött, hogy beszéljen velem az úr egészségi állapotáról, és csak magáról beszélt.

Teresa megkönnyebbülten felsóhajtott, mióta belépett. Már nem csak a saját szavai voltak. Carmen lemásoltatta a rendelkezésre álló recepteket, és átadta az eredetieket az ügyvédnek.

Doña Carmen ezután egy még szörnyűbb nyomra bukkant. Leonor hasonló tüneteket tapasztalt, miközben Salazar kezelte.

A család ügyvédje, Valdés, átnézte a régi könyveket Teresával. Külön kifizetések jelentek meg az orvosi költségekre, melyeket Rodrigo Ibarra, Gabriel apja és Alejandro távollétében a vagyonkezelő hagyott jóvá.

Rodrigo meghalt, de a beszámolói továbbra is beszélni kezdtek.

A nyomozás egy olyan céghez vezetett, amely pénzt utalt át Salazarnak. A dokumentumai között találtak egy Alejandro halálával kapcsolatos fizetési kötelezettséget, amelyet a ki nem fizetett szolgáltatásokért járó kártérítésként mutattak be.

Gábriel elsápadt, miközben olvasta.

Az orvos pénzt kapna, ráadásul lenne egy örököse is, aki nem perelhetné be anélkül, hogy beismerné, hogy ő adta be a készítményeket.

Gábriel szándékos tudatlansága láncra húzódott.

Valdés jelentette a hatóságoknak a megállapításokat. Míg az ügynökök San Jerónimóba utaztak, Salazar hírt kapott arról, hogy a herceg állapota rosszabbodott.

Az orvos dél előtt megérkezett az aktatáskájával.

Alejandrót az ágyban találta, Gabrielt az ablaknál, Teresát pedig a reggeli közelében. Doña Carmen és Tomás az ajtóban álltak. Baltasar a szomszéd szobában várt.

Salazar megvizsgálta a herceget, és előkészített egy csészényit az aktatáskájából elővett keverékkel. Alejandro közelebb hozta, anélkül, hogy ivott volna belőle.

Teresa felismerte a szagot, és elvette a csészét.

Ekkor követelte az orvos, hogy rúgják ki.

De ezúttal nem egy szobalány állt egyedül egy tiszteletreméltó férfival szemben.

– Mondd el, mit tartalmaz – ismételte meg.

Baltasar belépett és átvette a kupát. Valdés kinyitotta a dokumentumokat.

Salazar megpróbálta Gabrielt hibáztatni, amiért félreértette az utasításait. Gabriel ellentmondott neki, a hangja elcsuklott. Az ügyvéd a kifizetésekről kérdezett. Alejandro az anyjáról kérdezett.

Az orvos egyre rövidebb magyarázatokat adott.

Teresa a csészére mutatott.