Mindenki azt hitte, hogy a herceg a halál szélén áll, de a szobalánya tudta, hogy valaki áll mögötte.

—Ha legális kezelésről van szó, magyarázza el az összetételét és az utasításokat.

Salazar körülnézett. Aztán Baltasarra vetette magát, hogy kimondja a magáét.

Teresának sikerült megragadnia. A forró folyadék megégette a csuklóját. Salazar megragadta a karját, Alejandro pedig felállt, hogy ellökje magától, bár a lábai alig bírták.

Gabriel elkapta unokatestvérét, mielőtt az elesett volna. Tomás visszatartotta az orvost. A zaj becsalta a folyosón várakozó tiszteket.

Elegendő folyadékot és aktatáskát tartottak maguknál a nyomozáshoz.

Amikor Salazart elvitték, Teresa észrevette, hogy remeg a keze. Alejandro leült mellé, miközben a második orvos ellátta az égési sérülést.

„Sokkal jobban is megbánthatta volna.”
„Hónapok óta szenvedtél.”

Lehunyta a szemét. Nem kellett többé senkit meggyőznie arról, hogy élni akar.

Az igazság a következő hetekben állt össze tanúvallomások, beszámolók és minták elemzése révén. Rodrigo fizetett Salazarnak, hogy legyengítse Leonort, és bizonyos ügyekben továbbra is ellenőrzést gyakoroljon. Nem tudtak mindent bizonyítani, ami a halála előtt történt, de elegendő bizonyítékot találtak a nyomozás újranyitásához.

Később Salazar kihasználta Gabriel adósságait és Alejandro bizalmát, hogy egy másik tervet indítson. A folyamat az elítélésével végződött.

Gabriel vallomást tett, átadta a dokumentumokat, és felelnie kellett a közreműködéséért. Amikor a Pueblában tartott jogi eljárás lezárult, San Jerónimótól távoli rokonainál élt. Alejandro sem visszanyerte a bizalmát, sem eltörölte a bűntudatát, amiért végül segített.

Mielőtt elment, Gábriel bocsánatot kért.

– Féltem.

Alejandro a tekintetét fürkészte.

– Én is.
– De a félelem nem mozdította a kezed.

A felépülés lassú volt. Alejandro újra enni kezdett, majd sétálni a kertben, és sokkal később rövid távolságokat lovagolt. Néhány reggelen úgy nézett a vízforralóra, mintha az még mindig elárulná.

Teresa észrevette, és hagyta, hogy nézze, ahogy mindent előkészítenek. Nem nevetett a félelmén. Addig maradt vele, amíg a férfi összeszedte a bátorságát, hogy felemelje a poharat.

Egyik délután a könyvtárban Alejandro ajánlott neki egy állást, és segített másik munkát találni, ha el akarna menni.

Megkérdezte, hogy kirúgja-e.

–Nem.
–Ez a ház majdnem az életébe került.
–Salazar majdnem az én életembe került.
–Ne vállald magadra a tetteiért is a felelősséget.

Alejandro nevetni kezdett, de végül újonnan talált komolysággal nézett rá.

Azt akarta, hogy maradjon. Már azelőtt is ezt akarta, mielőtt tudta volna, hogy a lány teát keres: amikor a leves felett veszekedett, amikor legyőzte sakkban, amikor belépett, és a szoba már nem úgy nézett ki, mint egy haldoklásra előkészített hely.

Terézia időt kért, hogy kitalálja, szeretet vagy hála-e.

Odaadta neki.

Hónapokig beszélgettek, sétáltak és ismerkedtek egymással a veszély sürgetése nélkül. Terézia otthagyta a herceg személyes szolgálatát, és elfogadott egy fizetett állást, amely a háztartás könyvelését intézte. Emellett elkezdte olvasni tanítani a ház lányait.

Egyik délután megint veszített, és azzal vádolta Teresát, hogy elrejtett egy korongot. A lány széttárta mindkét kezét, és nevetni kezdett. Alejandro ránézett a csuklóján lévő kis égési nyomra, és a nevetése elhalt.

Teresa követte a tekintetét.

– Ne nézd azt a sebhelyet minden alkalommal, amikor rám akarsz mosolyogni.

Megértette, hogy a hála teherré is válhat. Bocsánatot kért, és visszatért a táblához. A játék győztes nélkül ért véget: feladták, hogy meghallgassák Marcos levelét, aki megígérte, hogy visszatér, amikor a hajója eléri Veracruzt. Alejandro így olyan történeteket hallott Teresáról, amelyekben ő maga nem szerepelt, és még sok mindent szeretett volna megtudni.

Aztán levél érkezett Alejandro nagynénjétől, Mercedes márkinőtől. A levélben figyelmeztettek, hogy egy szobalányba beleszeretni beszennyezi a család hírnevét.

Terézia véletlenül elolvasta, és később be is vallotta, hogy ő tette.

„Nem törődhetsz egy meghívóval, ami nem érkezik meg.”
„Meg kell hallgatnom, hogy minden egyes hiba azt bizonyítja, hogy soha nem kellett volna betennem a lábam azokba a szobákba.”

Alejandro nem egy könnyű ígérettel válaszolt.

„Igazad van a kegyetlenséggel kapcsolatban.”
„Az értékével kapcsolatban nem.”

Aznap este elkezdte pakolni a bőröndjeit. Miközben összehajtogatta a ruháit, rájött, hogy a távozás nem fogja eloszlatni a pletykákat. Csak másokra bízza azt a döntést, amit ő maga akar meghozni.

Hajnalban a tó partján kereste.

Alejandro látta, hogy bőrönd nélkül érkezik, és várt.

– Még mindig félek – mondta.
– Nem tudom, hogyan kínálhatnék neked nehézségek nélküli életet.
– De meg akarom osztani őket, ha te is meg akarod osztani az enyémeket.

Elővett egy zafírgyűrűt, ami a nagyanyjáé volt.

– Köszönöm, hogy megmentettél.
– Mindenért szeretlek, aki vagy, amikor senkinek sincs szüksége megmentésre.

Terézia egyszerre sírt és mosolygott.

–Továbbra is ellentmondok neked.
–Erre számítottam.

Elfogadta a gyűrűt, és óvatosan megölelte, bár a férfi tiltakozott, hogy már nem porcelánból van.

A következő nyáron összeházasodtak. Marcos időben visszatért a tengerről, hogy elkísérje a húgát. Doña Carmen sírt, amikor hercegnőnek szólította, és később azt állította, hogy csak a gyertyafüst zavarta.

Marcos magával hozta az esküvőre azt a régi dobozt, amiben Joaquín a címkéit tartotta. Még a repülőtér elhagyása előtt sikerült visszaszereznie. Teresa a mellkasához emelte, majd az asztalára tette. Az új papírok között végre biztonságos helyre került élete ezen része.

Nem minden vendég volt kedves. Teresa megtanult úgy reagálni, hogy ne vesztegesse az életét elismerés keresésével. Alejandro mellette maradt, és hallgatta, ahogy elmagyarázta, mely sebeket nem látja a helyéről.