Egyik este Rafael visszatért, miután megvizsgált egy tehenet, amelyik éppen ellés előtt állt.
Elenát a palacsintasütő előtt találta.
A rádió egy régi dalt játszott.
-Éhes vagyok.
-Milyen furcsa.
—Mi újság?
—Bab, chiliszószos hús és tortilla.
Rafael leült.
– Emlékszel az első vacsorára?
–Tökéletes. Úgy ettél, mintha 10 éve nem ettél volna.
-Majdnem.
Elena két tányért tett az asztalra.
Aztán elhelyezett egy harmadik üreset.
Rafael ránézett.
– Várunk valakire?
-Nem.
– Szóval, kinek szól?
Elena elmosolyodott.
– Annak, aki eljut oda.
Rafael megfogta a kezét.
Kint a tehenek lassan a karámok felé indultak, Luna pedig nyerített az istállóból. A ház ablakai nyitva voltak, a konyhában tortilla és kávé illata terjengett, és a csend már nem érződött magányosnak.
Az a régi, üres bőrönd még mindig ott volt a szekrényen.
Soha senki nem tette vissza az ágy alá.
Mert Elena úgy érkezett, hogy sehová sem mehetett, Rafael pedig évekig nem tudta, hogyan térjen vissza.
Végül egyik sem mentette meg a másikat.
Egyszerűen egy nyitott ajtó előtt találták magukat, és volt bátorságuk nem becsukni.
Milyen érzés volt elolvasni ezt a történetet? Ha megérintett vagy érdekesnek találtad, ne felejtsd el megosztani, hogy minél több ember felfedezhesse. ❤️
Még sok izgalmas történet vár rád. Görgess lejjebb, és kattints a „Továbbiak Jerrytől” gombra, hogy folytathasd. Köszönjük, hogy elolvastad! 👇
