De a tekintete röviden a mappára siklott.

Többet tudott ennél.

Előrehajoltam.

„Dr. Reynolds, anyám levelében azt írták, hogy kérdezzem meg, ki dönti el, hogy mit tudhatok. Ryanről beszélt? Vagy magáról?”

Arca megfeszült a fájdalomtól.

„Talán mindketten. De nem csak mi.”

A szoba mintha megmozdult volna.

„Mit jelent ez?”

Mielőtt válaszolhatott volna, Dawson telefonja rezegni kezdett. Rápillantott, és az arca élesebbé vált.

„Mi az?” – kérdeztem.

„A törvényszéki elemző talált egy Avery-Reynolds feliratú mappát Ryan pendrive-ján.”

A szívem hevesen vert.

Dr. Reynolds elsápadt.

Dawson néhány másodpercig némán olvasott, majd felnézett.

„Elena, a mappa édesanyád lezárt vagyonkezelési szerződésének szkennelt másolatát tartalmazza.”

– Ennek bizalmasnak kellett volna lennie – mondtam.

„Az volt.”

– Hogy szerezte meg Ryan?

Dawson arca komor volt.

„Ez most az egyik legfontosabb kérdésünk.”

Dr. Reynolds lassan a szék támlája felé nyúlt, mintha egyensúlyozni akarna.

„Mi van még a mappában?” – kérdezte.

Dawson ránézett.

„Egy Patricia Carternek címzett levél.”

Ryan anyja.

Éreztem, hogy minden szőrszál feláll a karomon.

„Miért írna anyám Patriciának?”

Dr. Reynolds súgott valamit, amit alig hallottam.

Dawson megfordult.

„Mit mondtál?”

Reynolds nyelt egyet.

„Azt mondtam, hogy nem Margaret írta azt a levelet.”

Körülnéztem közöttük.

„Akkor ki tette?”

Dr. Reynolds lehuppant a velem szemben lévő székbe. Arca szinte teljesen kifehéredett.

„Volt egy másik nő is az ügyben” – mondta.

„Miben?”

Egyenesen rám nézett, és most először láttam valódi félelmet a szemében.

„A döntésben, hogy távol tartsunk téged a Carter családtól.”

A szavaknak nem volt értelmük.

A Carter család?

Ryan családja?

„Anyám még Ryant sem ismerte, amikor megszülettem.”

– Nem – mondta Reynolds halkan. – De Patricia igen.

Dawson mozdulatlanul ült.

Alig kaptam levegőt.

„Miről beszélsz?”

Dr. Reynolds remegő ujjakkal nyúlt a kabátja zsebébe, és elővett egy régi fényképet. Letette az asztalra, és felém csúsztatta.

Kifakult volt, a sarka gyűrött, de elég tisztán látszott.

Anyám a kórház bejáratánál állt, fiatalabb volt, mint amilyennek valaha láttam. Mellette Daniel Reynolds volt.

Mellette pedig, halványsárga takaróba csavart újszülöttet tartva, Patricia Carter állt.

Ryan anyja.

A hátuljára valaki egy dátumot írt.

A születésnapom.

A szoba eltűnt körülöttem.

Dr. Reynolds hangja valahonnan messziről hallatszott.

– Elena – mondta gyengéden –, mielőtt Ryan a férjed lett, a családja már része volt a történetednek.