Nem égette el a papírokat, hogy bebizonyítsa a szerelmét. Nem kellett elveszítenie a szabadságát ahhoz, hogy az érzései igazak legyenek.
Észak felé visszatérve Rafaelt az állomáson találta, aki várta. Odament anélkül, hogy odanézett volna, figyelik-e a többi utazót.
„Jó utatok volt?” – kérdezte.
– Igen. Vissza akartam jönni.
Rafael felajánlotta neki a karját. Catalina elfogadta, mert akarta.
A hintó felé sétáltak, vacsoráról, Teréz leveléről és a tavaszi tervekről beszélgettek.
Az adóssággal kezdődött élet már nem hasonlított kiegyenlítetlen tartozásként.
Most már csak két ember választhatott.
És folyton egymást választották.
