Utcai bűnözők zaklattak egy fiatal nőt, és a falhoz szorították, de kétségbeesésében egy arra járó férfihoz kiáltott segítségért, nevén szólítva, anélkül, hogy tudta volna, ki is ő valójában.😱
A fiatal nő percek óta egy régi épület hideg falának támaszkodva állt. Két férfi állt előtte, és valahányszor megpróbált félreállni, az egyikük elállta az útját.
– Vedd elő a pénzed – mondta az egyik ingerülten. – És add ide a telefonodat is.
– Alig van valamim – felelte remegő hangon a fiatal nő. – Kérlek, engedj el!
Emmának hívták. Éppen munkából tartott hazafelé, és úgy döntött, hogy egy keskeny utcán, régi épületek között rövidít. Általában elég forgalmas volt ott, de aznap elkezdett esni az eső, így szinte egyetlen gyalogos sem volt.
A bűnözők a kereszteződés közelében vették észre a fiatal nőt, és követték.
Emma először nem figyelt rájuk, de hamarosan utolérték.
Az egyik férfi kikapta a kezéből a táskát, míg a másik a falhoz szorította.
– Mondd meg a telefonod jelszavát! – követelte.
– Mondtam már, hogy nincs pénzem!
„Majd most ellenőrizzük.”
A férfi kinyitotta a táskáját, és elkezdte a holmiját közvetlenül a nedves járdára dobálni.
Emma körülnézett. Sikítani akart, de az utca szinte teljesen kihalt volt. Az autók messze túlhaladták a kereszteződést, és a legközelebbi épületek ablakai zárva voltak.
Hirtelen észrevett valakit.
Egy magas, negyvenes éveiben járó férfi sétált lassan az utca túloldalán. Fekete bőrkabátot, sötét nadrágot és vastag csizmát viselt. Rövid haja, szakálla és olyan szigorú arca volt, hogy más körülmények között maga Emma is megpróbált volna távol maradni egy hozzá hasonló embertől.
De abban a pillanatban ő volt az egyetlen reménye.
A férfi elment mellettük anélkül, hogy rájuk nézett volna.
Aztán Emma megtette az első dolgot, ami eszébe jutott.
Egyenesen az idegenre nézett, és teljes erejéből felkiáltott:
„Péter! Péter, ments meg!”
A férfi megállt. A bűnözők is megdermedtek.
Emma maga sem értette, miért ezt a nevet választotta. Valószínűleg ez volt az első, ami eszébe jutott.
Úgy döntött, úgy tesz, mintha ismerné az idegent.
„Péter!” – kiáltotta újra. „Kérlek!”
A férfi lassan elfordította a fejét. Néhány másodpercig csak bámulta a fiatal nőt.
Abban a pillanatban Emma el sem tudta képzelni, hogy ki is ez az idegen valójában, vagy mi fog történni vele néhány perccel később. 😰😮A történet folytatását az első hozzászólásban olvashatod.👇👇
Látta a földön szétszórt holmikat, a nő rémült arcát, és az egyik férfi kezét, aki a falhoz szorította.
Aztán megváltozott az arckifejezése.
Megfordult és feléjük indult.
„A barátnőd vagy mi?” – gúnyolódott az egyik gazember.
Az idegen nem szólt semmit.
„Ember, menj csak tovább! Csak beszélgetünk.”
Péter azonban továbbra is közeledett hozzájuk.
Emma hirtelen valami furcsát vett észre.
Úgy húsz méterrel mögötte még három sötét ruhás férfi jelent meg.
Néhány másodperccel később még két férfi szállt ki egy fekete autóból, amely az út szélén parkolt.
A mosoly eltűnt a gazember arcáról.
„Kik vagytok ti emberek?”
Péter megállt előtte.
„Segítséget kért tőlem.”
– Nem tudtuk, hogy veled van.
Péter Emmára nézett.
„Én sem ismerem őt.”
Csend lett.
Emma érezte, hogy jéghidegek lesznek a kezei.
Csak ekkor döbbent rá, hogy talán nem a legbiztonságosabb embert választotta a megmentésére.
Az egyik férfi, aki Péter mögött állt, közelebb lépett.
„Főnök, minden rendben van?”
Amikor a bűnözők meghallották a „főnök” szót, pillantásokat váltottak.
Péter szinte észrevehetetlenül bólintott.
Testőrei azonnal körülvették a férfiakat, és arra kényszerítették őket, hogy távolodjanak el a fiatal nőtől.
– Add vissza mindent! – parancsolta nyugodtan Péter.
A táskát, a telefont és a pénztárcát azonnal Emma elé helyezték a földre.
– Indulunk – motyogta az egyik gazember.
„Még nem.”
Sem harag, sem fenyegetés nem volt a hangjában, de éppen ez ijesztette meg őket a legjobban.
Néhány perccel később megérkeztek a rendőrök. Kiderült, hogy Péter egyik testőre hívta őket, amint meglátta, mi történik.
A gazembereket letartóztatták.
Amikor mindennek vége volt, Emma felkapta a táskáját, és odalépett az idegenhez.
“Köszönöm.”
Péter némán nézett rá.
„Bocsánat, hogy Péternek szólítottalak. Őszintén szólva fogalmam sincs, miért ezt a nevet választottam.”
A testőrök hirtelen pillantásokat váltottak.
Az egyikük még el is mosolyodott.
Emma összevonta a szemöldökét.
“Mi az?”
Az idegen most először mosolygott halványan.
„Mert a nevem tényleg Péter.”
Emma megdermedt.
“Komolyan?”
“Komolyan.”
De egy kicsit később felfedezte a legmeglepőbb dolgot.
Péter a város egyik legbefolyásosabb klánjának a feje volt. Nevét ismerték a nagyvállalatok tulajdonosai, politikusok és olyan emberek is, akikkel az átlagpolgárok soha nem szerettek volna találkozni. Ezért kísérték állandóan testőrök.
Azon az estén teljesen véletlenül került arra az utcára.
Mielőtt elment, Péter elővett egy névjegykártyát, és átnyújtotta Emmának.
„Vedd el.”
“Miért?”
„Ha ezek a férfiak vagy bármelyik barátjuk valaha is a közeledbe jön, hívd ezt a számot.”
Emma óvatosan elvette a kártyát.
„Mit mondjak?”
Péter már az autó felé tartott, de megállt és hátranézett a válla fölött.
„Csak mondd azt, hogy »Péter, ments meg!«”
Néhány másodperccel később a fekete autók elhajtottak, miközben Emma még sokáig állt az esőben, kezében a névjegykártyával.
