Aratás után összeházasodtak. Doña Petra tanúja volt, a földjeiket visszaszerző családok pedig ételt és virágot hoztak. Az udvaron egy hosszú asztal állt; senkinek sem kellett megkérdeznie, hogy szívesen látják-e őket.
Azon az estén Josefina meggyújtotta Inés lámpáját, és az ablakpárkányon hagyta. Emiliano két csésze kávét tett mellé.
A ház még mindig javításra szorult. A csirkék még mindig mindenre panaszkodtak. De Josefina már nem figyelt minden zajra, arra várt, hogy valaki eljöjjön és elvegye, ami az övé.
Amikor Emiliano becsukta az ajtót, ő bent maradt.
