Eusebio hátulról figyelte az eseményeket. Amikor a tekintetük találkozott, Ximena egy apró jelzéssel jelezte neki, hogy jöjjön közelebb.
Sírva sétált előre.
Nem kérte, hogy felejtsen el. Csak megcsókolta a kezét.
A banketten a műhely asszonyai ültek le először. Gyermekeik a padok között szaladgáltak, miközben az őrök felszolgálták az ételt.
Ximena odavitte Jacinta orsóját a fő szövőszékhez. Egy pillanatra eszébe jutott, ahogy anyja ujjai vezették az övét, sok telekkel ezelőtt.
Emiliano ott találta meg.
-Minden rendben?
A fejét a vállára hajtotta.
– Szerettem volna, ha láthatta volna.
A király megfogta a kezét. A közelben egy tanonc megindított egy orsót, egy másik nő pedig megmutatta neki, hogyan kell fogni a cérnát.
Ximena hallotta a nevetésüket.
Aztán visszament az asztalhoz, ahol már volt neki hely, meleg étel, és emberek várták.
