Isabela elfogadta a bizonyítékokat, de nem kért azonnal bocsánatot.

–Amit ma tett, az helyes. Ez nem törli el azt, ami előtte volt, bár valami jobbnak a kezdete lehetne.

Alejandro ügyvédet biztosított Rodrigónak, nem pénzt. Így betartotta az ígéretét.

A tárgyalást tartományi hatóságok előtt tartották. Salcedo megpróbálta vádolni Isabelát dokumentumok manipulálásával, de Mercedes bemutatta a 15 évig őrzött háztartási iratokat. Leandro a hitelező ellen tanúskodott.

A csalárd adósságot elengedték. Salcedót végül letartóztatták hamisítás és zsarolás miatt.

Ennek ellenére jogos adósság maradt.

Rodrigo eladta a meg nem művelt földjét, néhány állatát és luxuscikkét. A főépületet megtartotta, kifizette a neki járó munkásokat, és beleegyezett, hogy kevesebből éljen.

„Évekig gazdag embernek akartam látszani” – mondta a lányának. „Most pedig becsületes emberré próbálok válni.”

Tavasszal Alejandro elvitte Isabelát a temetőbe.

Mateo sírja előtt megálltak. A közelben ugyanaz a körtefa kezdett fehér virágba borulni.

– Amikor először jártunk itt, elrejtettem a nevem – mondta Alejandro. – Ma nem akarok semmit sem eltitkolni.

Elővett egy gyűrűt, de még nem térdelt le.

„Nem akarok betartani egy örökölt ígéretet, vagy megmenteni egy vagyont. Egy életet szeretnék veled építeni. Egy olyan életet, amelyben bármikor olvashatsz, ha akarsz, ellentmondhatsz nekem, ha tévedek, és elhagyhatsz, ha valaha is megpróbálom birtokba venni. Megkérdezhetem, elfogadnád-e az ajánlatomat?”

Izabella sokáig nézte.

– Megkérdezheted.

Alejandro most először mosolygott igazán.

Aztán letérdelt.

– Isabela de Castañeda, hozzám jössz feleségül?

Mateo sírjára, a friss virágokra és a falra szállt varjúra nézett.

– Igen. De nem azért, mert márki.

-Tudom.

– Még azért sem, mert megmentette Jacintát.

-Tudom.

– Még azért sem, mert segített bizonyítani a csalást.

-Tudom.

Izabella kinyújtotta a kezét.

–Elfogadtam, mert megtanult hallgatni, amikor nemet mondtam neki. És mert később volt bátorsága újra megkérdezni.

Nyár végén házasodtak össze a Santa Lucía kis templomában.

Nem volt 300 vendég vagy aranyhintó. Jacinta Mercedes mellett ült. Rodrigo elkísérte lányát az oltárhoz, és mielőtt elengedte volna a karját, a fülébe súgta:

– Ezúttal a döntés teljes mértékben a tiéd.

– Mindig is annak kellett volna lennie, Atyám.

– Igen. Bocsásson meg.

Izabella megölelte.

Az esküvő után a Valdeluna-kastély egy részét iskolává alakította át a parasztok és szolgák lányai számára. Ott a lányok megtanultak olvasni, írni, számolni, és megértették, hogy az engedelmesség nem az egyetlen lehetséges erény egy nő számára.

Alejandro soha többé nem próbára tett senkit megtévesztéssel.

Kétség esetén megkérdeztem.

Amikor féltem, akkor is szóltam.

És amikor Isabela kinyitott egy könyvet vacsora közben, ő leült mellé egy másikkal.

Évekkel később, miközben a gyermekei egy körtefa alatt játszottak, Isabela egy varjút látott a legmagasabb ágon.

Alejandro hátulról közeledett.

– Min gondolkodik Valdeluna márkinője?

– Azon a napon egy férfi azt mondta nekem, hogy a túl sok olvasás veszélyes.

– Talán igazam volt.

Izabella felvonta a szemöldökét.

-Igazán?

– Igen. A könyvek megtanították neki felismerni a bolondos férfiakat. Nélkülük talán beleegyezett volna, hogy feleségül veszi.

Hangosan felnevetett.

Alejandro megfogta a kezét.

A Castañeda birtok soha nem nyerte vissza vagyonát, de tiszteletreméltó hellyé vált. Rodrigo halála előtt kifizette adósságait, és levelet hagyott lányának, amelyben elismerte, hogy a lánya valami sokkal fontosabbat mentett meg, mint a családi földek: megmentette a méltóságot, amelyet hajlandó volt eladni.

Isabela a levelet a régi jegyzetfüzete mellett tartotta.

Megtanulta, hogy a megbocsátás nem jelent felejtést, hogy a szeretet nem engedelmességből áll, és hogy egy második esélynek csak akkor van értéke, ha az, aki kapja, hajlandó változni.

Mindenekelőtt sosem felejtette el azt az estét, amikor mindenki azt várta tőle, hogy lehajtsa a fejét.

Mert azon az estén, egyetlen szó – „nem” – kimondása után Isabela azt hitte, mindent elveszít.

A valóságban épp most kapta vissza a saját életét.