A vád másodfokú súlyos testi sértés volt. Mivel a videó egyértelműen előre megfontolt szándékról és súlyos testi sértés okozására irányuló rossz szándékról tanúskodott, a bíró nem volt elnéző. Az óvadékot elképesztő, 100 000 dollárban szabták meg. Kale-nek tíz százalékot készpénzben kellett volna fizetnie egy kötvénykezelőnek, hogy kiszabadulhasson, plusz jelentős biztosítékot.

A Mercer család teljes káoszba süllyedt. Mindig is a könnyed vagyon auráját árasztották magukról, de én ismertem a valóságot. Erősen eladósodtak. Luxusautóikat lízingelték. A hagyatékukra második jelzálog volt terhelve. A jövedelmüket country klubtagságokra és fényűző vacsorákra költötték, hogy gazdagnak tűnjenek, ahelyett, hogy ténylegesen vagyont építettek volna. 10 000 dollár készpénz felszámolása hatalmas, azonnali válságot jelentett.

Délután megszólalt a csengő. Hayes dolgozott. Kinéztem a kukucskálón, és Taliát láttam a verandámon állni, egy kis bársonydobozt szorongatva. Fontolgattam, hogy nem foglalkozom vele, de a kíváncsiság és a mélyen fortyogó bosszúvágy győzött. Kinyitottam az ajtót, de a láncot bekapcsolva hagytam.

– Maren, kérlek, engedj be! – könyörgött Talia duzzadt szemekkel. – Békével jöttem. Hoztam valamit, ami helyrehozza a dolgokat.

Leakasztottam a láncot, és beengedtem az előszobába. Nem kínáltam hellyel. Keresztbe tett karral álltam, sajgó állkapoccsal, és dühösen meredtem rá.

Talia kinyitotta a bársonydobozt. Belül egy nehéz, díszes smaragd és gyémánt nyaklánc pihent. Ősinek és történelemmel telinek tűnt.

– Ez a Mercer család ereklyéje – mondta Talia, hangja remegett a begyakorolt ​​komolyságtól. – Négy generáció óta a családé. Egy kisebb vagyont ér. Vesta és Orson a jóakarat jeléül és a fájdalmadért való kárpótlásként szeretnék, ha a tiéd lenne. Cserébe csak annyit kérnek, hogy hívd fel a kerületi ügyészt, és mondd, hogy új bizonyítékot találtál, amely bizonyítja, hogy baleset volt. Ejtsd a vádakat, Maren. Vidd magaddal a nyakláncot.

A csillogó zöld köveket bámultam. Őszintén hitték, hogy antik ékszerekkel megvehetik az összetört arcomat. Azt hitték, hogy egy kapzsi, műveletlen opportunista vagyok, aki mindig ráveti magát a csillogó csecsebecsékre.

Elvettem a kezéből a dobozt. Odamentem a konyhapulthoz, felvettem a telefonomat, és elküldtem egy makrófotót a nyakláncról egy ékszerész ügyfelemnek, akinek évekkel ezelőtt szállítmányozással foglalkoztam. Magas kategóriás ingatlanértékelésekkel foglalkozott.

Három percen belül rezegni kezdett a telefonom. Elolvastam az üzenetet, egy rekedt, keserű hang tört elő az orromból, és fájdalom hasított az államba. Felkaptam a táblámat, és gyorsan írtam, Talia felé tartva.

Az ékszerészem ellenőrizte a csat pecsétjét. Ez egy 1980-as évekbeli bizsu. A kövek színes üvegből vannak. Kevesebb, mint 50 dollárt ér. Tűnj el a házamból, mielőtt kihívom a rendőrséget birtokháborításért.

Talia arca papírfehérré vált. Dadogva hátrált az ajtó felé, rádöbbenve, hogy a nagyszabású, manipulatív gesztusa az arcába robbant. Szinte rohant az autójához.

Kétségbeesésük tetőpontja másnap reggel érkezett el. Hayes logisztikai cégének irodájában ült, amikor kivágódott az ajtaja. Orson vonult be kócos arccal, szokásos csiszolt arroganciáját kétségbeesett izzadság váltotta fel.

– Hayes! – követelte Orson, és a mahagóni íróasztalra csapott. – Kölcsönre van szükségünk, azonnal. A kötvénykezelő nem fogadja el a házunkat fedezetként a második jelzáloghitel miatt. Ma ötvenezerre van szükségünk készpénzben, különben Kale a hétvégét a megyei börtönben tölti igazi bűnözőkkel. Ez megvan a megtakarításaid között. Utaltassa nekem. Kamatostul visszafizetem.

Hayes hátradőlt bőrfoteljében, és összefonta az ujjait. Nagybátyjára nézett – arra az emberre, aki néhány nappal ezelőtt még azt mondta neki, hogy hagyja csendben szenvedni a feleségét.

– Nem tudok segíteni, Orson bácsi – mondta Hayes nyugodtan.

– Ne add ezt nekem! – vakkantotta Orson, és az arca vörösre váltott. – Pontosan tudom, mennyit keresel. Ismerem a bónuszrendszeredet. Nálad van a pénz. Ő a te véredből származik, Hayes. Ennyivel tartozol a családnak azok után, amit a bosszúszomjas feleséged tett azzal, hogy nyilvánosságra hozta azt a videót.

Hayes felállt. Megkerülte az asztalt, Orson fölé tornyosulva. Nem kiabált. A hangja veszélyesen halk volt.

– Nincs egy fillérem sem, Orson – mondta Hayes lassan, hagyva, hogy minden szótag leülepedjen a fejemben. – Minden egyes vagyontárgyamat, minden bankszámlámat, minden befektetési portfóliómat és a házam tulajdoni lapját is Maren nevére írtam át tegnap reggel. Jogilag csődben vagyok.

Orson rámeredt, szája úgy tátongott, mint egy fuldokló hal. „Te… te mindent odaadtál neki? Miért?!”

– Mert ő a családom – felelte Hayes hidegen. – És mert tudtam, hogy ide fogsz jönni pénzt kéregetni, hogy megmenthesd az állatot, ami szétzúzta az arcát. Ha ötvenezert akarsz, Orson, át kell hajtanod hozzám, és könyörögnöd annak a nőnek, akit Kale megpróbált elpusztítani. De hadd spóroljak meg neked a benzint. Inkább nézné végig, ahogy elégsz. Most pedig tűnj el az irodámból.

7. fejezet: A tökéletes csapda

A hétvége fizikai gyötrelmek és hideg, kiszámított tervezés ködében telt. Négyóránként finom porrá zúztam a felírt fájdalomcsillapítóimat, majd langyos csirkehúslevessel összekeverve egy műanyag fecskendőn keresztül felszívtam. Az állkapcsomban lévő titánlemezek szüntelen, ritmikus fájdalomtól lüktettek, ami a szívverésemmel volt egyenértékű. A fogaimat összetartó drótok középkori kínzóeszközökre emlékeztettek, de a fájdalom hihetetlenül hasznos volt. Állandó, égető emlékeztető volt arra, hogy miért nem engedhetek meg magamnak egy csepp szánalmat sem. Ők húzták meg a frontvonalakat, és én be fogom fejezni a háborút.