Hétfő reggel Lorraine bement a házamba. Két hatalmas, túlcsorduló bőr aktatáskával és egy tálca jegeskávéval a kezében vonult be az otthoni dolgozószobámba. Úgy nézett ki, mint egy csúcsragadozó, amelyik épp most kapott el egy friss szagot.

Az íróasztalomnál ültem, egy jégzselével az arcomon. Lorraine egy nehéz puffanással a földre ejtette az aktatáskákat, és kinyitotta a laptopját.

– Az elmúlt hetvenkét órát Orson és Vesta Mercer pénzügyi iratainak áttanulmányozásával töltöttem – jelentette be Lorraine, szeme veszélyes izgalommal csillogott. – És Maren, amit találtam, az le fog nyűgözni. Nem csak hogy csórók. Aktívan fuldoklanak a rossz adósságok látványos óceánjában.

Előrehajoltam, tudomást sem véve az államban érzett rángatózásról. Felvettem a táblámat, és felírtam: Mi a helyzet Kale egyetemi alapjával?

Lorraine felnevetett, éles, keserű hangon. „Nem létezik. Három éve nem volt. Orson teljesen felszámolta Kale oktatási alapját, amikor a fiú tizenhat éves volt.”

Összeráncoltam a homlokomat, és újra leírtam: Hová tűnt a pénz?

Lorraine előhúzott egy vastag köteg nyomtatott pénzügyi kimutatást az aktatáskájából, és az asztalomra csapta. „Orson és Vesta ingatlanmogulokat akartak játszani, hogy lenyűgözzék country klubbeli barátaikat. Három évvel ezelőtt Kale minden fillérjét elvitték, egy hatalmas második jelzáloghitelt vettek fel az elsődleges otthonukra, és jelentős kölcsönt vettek fel egy magas kamatozású magánhitelezőtől. Nagyjából nyolcszázezer dollárnyi készpénzt kapartak össze.”

Ápolt ujjával egy kiemelt bekezdésre mutatott. „Ezt a pénzt előlegként használták fel egy hatalmas, hanyatlóban lévő kereskedelmi raktárnegyed megvásárlására a város keleti ipari oldalán. Azt gondolták, hogy felújíthatják, hatalmas haszonnal átadhatják egy technológiai cégnek, és korán nyugdíjba mehetnek.”

A papíron kiemelt címre meredtem. A szívem kihagyott egy ütemet. A cím túlnyomórészt ismerős volt.

El kell magyaráznom valamit a szállítmányozási brókercégemmel kapcsolatban. Nem csak teherautókat párosítunk össze rakományokkal. Az elmúlt két évben kibővítettem a cégemet szállítmányozási faktoringgal és nehéz helyzetben lévő logisztikai ingatlanokkal. Amikor a szállítmányozási cégek csődbe mennek, hatalmas adósságokat és elhagyott raktárakat hagynak maguk után. Hat hónappal ezelőtt a holdingcégem csendben megvásárolt egy hatalmas portfóliót nehéz helyzetben lévő kereskedelmi adósságokból egy csődbe ment regionális banktól, az értékének töredékéért.

Fogtam a laptopomat, megnyitottam a cégem belső eszközkezelési portálját, és beírtam a raktár címét a keresősávba. Az adatok megjelentek a képernyőn. A találatokra meredtem, hideg, könyörtelen mosoly kínozta a szájam sarkát. Lorraine felé fordítottam a laptop képernyőjét.

Lorraine közelebb hajolt. Szeme csészealj méretűre tágult. A képernyőről a zúzódásos arcomra nézett, és halkan, döbbenten füttyentett.

– Ó, te jó ég! – suttogta Lorraine tisztelettel a hangjában. – A magánhitelező, akitől Orson és Vesta kölcsönt vett fel, tavaly csődbe ment. A hitelüket összevonták és eladták. A holdingcéged pedig megvette az adósságportfóliót. Maren… a te tulajdonodban van a jelzálog a kereskedelmi raktárukra. Tartoznak neked a pénzzel.

Fogtam a filcet. A kezem már nem remegett. Megfontolt, nehéz vonásokkal írtam. Pontosan fizetik a pénzüket?

Lorraine kétségbeesetten gépelt a saját laptopján, és megnyitotta a fizetési előzményeket. „Nem. Három hónapja vannak elmaradva. Elmulasztották a fizetéseket, próbáltak betartani a hivatalos megjelenéseket, és luxusautókat lízingeltek Kale-nek. Ennek a konkrét kereskedelmi kölcsönnek a feltételei szerint a kilencven napos késedelem azonnali fizetésképtelenségi záradékot von maga után. Jogi jogod van a kölcsön felgyorsítására. Azonnal követelheted a teljes fennálló tartozást. És ha nem tudják kifizetni – ami nem lehetséges –, azonnali végrehajtást kérhetsz, és lefoglalhatod az ingatlant.”

A helyzet puszta, mély iróniája mámorító volt. Orson és Vesta a hálaadásnapi asztalomnál ültek, a boromat itták, a teherautós vállalkozásomat piszkosnak és finomítatlannak kigúnyolták. És most pontosan ugyanez a „piszkos” cég volt az egyetlen entitás, amely a teljes pénzügyi jövőjüket birtokolta.

Megkopogtam a táblát. Lorraine rám nézett.

Rajzold meg a papírokat, én írtam. Mindet.

Lorraine bólintott, ujjai cikáztak a billentyűzeten. „Már fogalmazom a Kale bántalmazása miatti polgári pert. Orvosi költségekért, fájdalomért és szenvedésért, érzelmi kártérítésért és büntető kártérítésért perelünk. A videofelvétel alapján, amely az előre megfontolt szándékos cselekedetet bizonyítja, a kártérítést 2,5 millió dollárban állapítom meg. Délutánra elkészíttetem a raktárépület lefoglalási dokumentumait. Egyszerre fogjuk kézbesíteni őket. Végzetes pénzügyi dupla csapás.”

Ekkor rezegni kezdett a telefonom az asztalon. Egy SMS volt Vestától. Kinyitottam.

Maren, ez a helyzet teljesen kicsúszott az irányítás alól. Kale szenved abban a cellában. Felbéreltünk egy független családi mediátort, hogy négyszemközt, a korrupt jogrendszer bevonása nélkül rendezze ezt a konfliktust. Ma este 8-kor családi találkozót tartunk Talia házában. Neked és Hayes-nek ott kell lenned. Ha megtagadjátok az együttműködést és a nyilatkozat aláírását, kénytelenek leszünk viszontkeresetet indítani ellenetek zaklatás és érzelmi károk miatt. Legyetek végre egyszer az életetekben ésszerűek.

Kétszer is elolvastam az üzenetet. Lélegzetelállító volt a merészség. Csődben voltak, a fiuk börtönben ült, bűncselekménnyel vádolták őket, és még mindig fenyegetőztek. Még mindig azt hitték, hogy náluk van a hatalom.

Fogtam a táblámat, letöröltem a pénzügyi kérdéseket, és egyetlen mondatot írtam. Megfordítottam, hogy Lorraine is láthassa.

Itt az ideje a vadászatnak.

8. fejezet: A közvetítés lesből

Aznap este hátborzongatóan csendes volt az út Talia házához. Hayes olyan erősen szorította a kormánykereket, hogy a bütykei kifehéredtek. Olvasta Vesta SMS-ét. Pontosan tudta, milyen pszichológiai csapdát tervez a családja. Azt hitték, bekeríthetnek minket, túlerőben lesznek velünk, és erőszakkal rávehetnek egy bedrótolt állú nőt, hogy lemondjon az igazságszolgáltatáshoz való jogáról. Azt hitték, gyenge vagyok.