– Megvan – feleltem, miközben sebességbe tettem a teherautót, és ráhajtottam a körgyűrűre. – Whitmore az előbb volt a kórházban. Azzal fenyegette Lilyt, hogy becstelenül elbocsátják, és börtönbüntetésre ítélik, ha a fia és a kadétok ellen lépek.
Marcus komoran füttyentett. „Kétségbeesetten játszik. Ellenőriztem Tyler Whitmore, Ethan Cole és Brandon Hale pénzügyi adatait. A családjaik nemcsak gazdagok, hanem az akadémia haladó szimulációs programjainak fő védelmi vállalkozói is.”
„Az akadémia központi számítógépét használják taktikai tervek lebontására, majd külföldi katonai magáncégeknek adják el őket” – mondtam, miközben a sűrű reggeli ködben navigáltam. „Lily a levéltári kutatása során kapta el őket. Azért támadták meg, hogy megsemmisítsék a felügyeleti láncot.”
– Hová mész? – kérdezte Marcus.
– A Blackwood Ridge-i rejtekhelyre – feleltem. – A fegyverraktárba, amit húsz évvel ezelőtt lezártam. Ideje felbontani a ládákat, Marcus. Délre teljes megfigyelésre van szükségem a Whitmore-rezidencián, a Cole-birtokon és a Hale-telepen.
– Három dinasztia ellen fogsz háborúzni, Daniel – figyelmeztette Marcus, bár a hangja arra utalt, hogy már parancsokat gépel a szerverein. – Magánbiztonsági adatok, helyi rendfenntartók és az akadémia kuratóriuma is a zsebükben van.
– Pénzük és befolyásuk van – mondtam, miközben az erdős dombokba nyúló szürke aszfaltcsíkot bámultam. – Húsz évnyi fel nem jegyzett harctéri doktrínám van, és egy lányom, aki miattuk nem tud beszélni. Gyűjtsd össze a régi csapatot!
– Vance egy tengerészeti biztonsági szervezetet vezet Savannah-ban – jegyezte meg Marcus. – Cross szövetségi taktikai csapatokat képez ki Virginiában. Mindketten felmondják a meglévő szerződéseiket, amint elküldöm a jelkódot. Melyik kódot használjam?
– Használd az Obsidian Dawnt – mondtam halkan. – Mondd meg nekik, hogy a parancsnoknak nyitott küldetése van.
Két órával később megérkeztem a Blackwood Ridge erdős vidékének mélyén megbúvó, félreeső faházhoz. Az ingatlan egy megszűnt mezőgazdasági holdingtársaság tulajdonába került, amely csak papíron létezett egy delaware-i irattartó szekrényben. A helyi lakosok számára egy elhagyatott vadászház volt.
Odamentem a hátsó fáskamrához, félretettem a húsz évszaknyi elszáradt fenyőtűt, és kinyitottam a földbe temetett nehéz acél pinceajtót. A hidraulikus zsanérok tiltakozva nyögtek, mielőtt engedtek volna a súlyomnak, kiengedve a lezárt betonbunker száraz, hideg levegőjét.
Lementem a betonlépcsőn, és megnyomtam az elemes biztosítékot. Alacsony feszültségű taktikai lámpák gyulladtak fel a megerősített mennyezeten, megvilágítva három sor olajbarna acél tárolórekeszt, fegyverállványokat és Pelican szállítóládákat, amelyeket vékony porréteg borított.
Ezekben a szekrényekben hevertek a Tőrcsoport maradványai – az egységé, amely hivatalosan soha nem létezett. Speciális hangtompítós karabélyok, titkosított kommunikációs eszközök, megfigyelő automaták és hamisított azonosító okmányok, amelyek képesek voltak minden szövetségi adatbázist riasztás kiváltása nélkül megtisztítani.
Kinyitottam az egyes számú szekrényt. Bent lógott a régi taktikai hevederem, amelyet a testalkatomra szabtak anélkül, hogy korlátozták volna a mozgásomat, valamint két egyedi gyártású félautomata pisztoly, amelyeken nem volt sorozatszám vagy gyártási jel. Eszközök, amelyeket zászló nélkül dolgozó férfiaknak terveztek.
A műholdterminálom megszólalt a munkaasztalon. Bedugtam Lily pendrive-ját az elszigetelt dekódoló berendezésbe, amit a sarokból cipeltem. A zöld kód elkezdett lefelé ömleni a monitoron, brutális hatékonysággal lehántva a kereskedelmi titkosítás huszonnégy rétegét.
„Daniel, látod ezt?” – hallatszott Marcus hangja a kihangosítóból. Látta a tükörképet a biztonságos hálózati hídunkon keresztül.
– Látom – feleltem, és a képernyő fölé hajoltam. – Ez nem csak taktikai doktrína. Ez a keleti partvidék automatizált drónelhárító állomásainak teljes védelmi telepítési hálózata. Whitmore nemcsak kiképzési anyagokat árult; a légterünk kulcsait árulta.
A dokumentumok digitális tranzakciós naplókat mutattak, amelyek számozott offshore számlákon keresztül futottak a Kajmán-szigeteken és Zürichben. A több mint nyolcvanmillió dolláros kifizetési bizonylatok közvetlenül Ethan Cole és Brandon Hale apjai által közösen irányított fantomcégekhez kapcsolódtak.
A három kadét volt a futó. Magas rangjuk és makulátlan családi hátterük miatt korlátlan fizikai hozzáférésük volt az akadémia biztonságos szervertermeihez, és olyan adatcsomagokat tudtak fizikai meghajtókra küldeni, amelyeket soha nem lehetett nyomon követni a szokásos internetes tűzfalakon keresztül.
Lily akkor fedezte fel az eltérést, amikor a diplomamunkájához az archív energiafelhasználást a hálózati szerverek terhelésével vetette össze. Amikor szembeszállt Tyler Whitmore-ral, abban a hitben, hogy megbízható osztálytársa, a férfi szervezte meg a lesből a természettudományi terem mögötti támadást.
„Nem csak azért verték meg, hogy csendben maradjon” – mondtam, miközben egy elfogott szöveges üzenetet olvastam Tyler Whitmore és Ethan Cole között, amely három órával a támadás előtt kelt. „Azért verték meg, mert élvezték. Tyler azt mondta az apjának, hogy a lányomat meg kell tanítani a helyére.”
– Elég bizonyítékunk van ahhoz, hogy az FBI-t és az Igazságügyi Minisztériumot is bevonjuk – jegyezte meg óvatosan Marcus. – Ez hazaárulás, Daniel. Egy szövetségi vádemelés mind a négyüket halálsorra juttatná.
– Egy szövetségi vádirat benyújtása tizennyolc hónapig tartana – válaszoltam hidegen. – A Whitmore család két órán belül letétbe helyezné az óvadékot. Tanúk halnának meg, a bizonyítéktároló szekrények véletlenül kigyulladnának, Lily pedig élete hátralévő részét azzal töltené, hogy a válla fölött nézelődne.
„Szóval, hogyan játsszuk el?”
„Darabonként szereljük le őket” – mondtam. „Először elveszik a vagyonukat. Aztán megfosztjuk őket a védelmüktől. Végül pedig szembe kell néznie a három fiúval azzal a férfival, akinek a családját megpróbálták elpusztítani.”
