Hale zihálva felnyögött, ahogy a levegő teljesen kiszorult a tüdejéből, arca a durva, nedves kövön súrlódott. Tyler és Ethan azonnal megdermedtek, a rémület rozsdás vasként szorította össze az ízületeiket.
– Kérlek! – zokogta Ethan, és a nagyképűsége szánalmas nyöszörgésbe olvadt. – Nem az én ötletem volt! Tyler volt az! Tyler azt mondta, hogy el kell hallgattatni! Azt mondta, az apja megvéd minket, bármi is történjen!
– Fogd be a szád, Ethan! – sikította Tyler, és hátát az üvegajtónak nyomta. – Nem tudod, kik a családom! Ha hozzám érsz, apám az egész állami gárdát rád küldi majd a vadászatra! Egy fekete helyen fogsz elrohadni!
Előreléptem, mígnem centikre álltam Tyler Whitmore-tól. Bal kezembe fogtam a bőrgallérját, és felemeltem, amíg drága bőr mokaszinjainak orra alig érte a földet. Kapkodta a levegőt, ujjai hasztalanul kapargatták az alkarom.
– Nézz rám, fiú! – mondtam, és a hangom rekedtes suttogássá halkult, áthatolva a zuhogó esőn. – Apád nem jön megmenteni. Még önmagát sem tudja megmenteni. A Lily által lemásolt fájl már a Vezérkari Főnökök Elnökének privát szerverein van.
Tyler szeme kidülledt a nyers rémülettől. „Te… te blöffölsz. Nem érhetsz hozzá.”
– Húsz perccel ezelőtt Marcus elindította a pénzügyi lefoglalási protokollt – folytattam, és éppen annyira szorítottam a kezem, hogy a légcsöve károsodása nélkül korlátozzam a légáramlását. – A Pénzügyminisztérium befagyasztott minden, a Whitmore, Cole és Hale nevekhez kapcsolódó offshore számlát.
– Ti nem vagytok katonák! – mordult fel Vance a terasz széléről, és egyetlen nehéz harci bakanccsal a lapockái közé szorítva Brandon Hale-t a padlóhoz szegezte. – Ti elkényeztetett, egyenruhás tolvajok vagytok, akik megvertek egy védtelen nőt, mert rettegtetek az igazságtól.
Ledobtam Tylert a kőteraszra. Összeesett, hevesen köhögött és a torkát kapaszkodta. Ethan Cole térdre rogyott, kétségbeesett könyörgésben kulcsolta össze a kezét, eső áztatta arcán könnyek patakzottak.
– Bevalljuk! – sírt Ethan nyíltan. – Bármit aláírunk, amit csak akartok! Csak ne öljetek meg minket! Kérlek, Walker ezredes, ne öljetek meg minket!
– A halál könnyű kiút – feleltem, és lenéztem a három megtört fiatalemberre, akik mindössze negyvennyolc órával korábban nevettek lányom gyötrelmein. – Igazságszolgáltatással fogtok szembenézni. Igazi igazságszolgáltatással. Olyannal, amelyet apátok pénzével nem lehet megvesztegetni.
Bent a házban felvillantak a vészvillogók, halvány vörös fényt vetettek az ablakokon keresztül. Egy nehéz mahagóni ajtó tárult ki a terasz túlsó végén. Richard Whitmore ezredes lépett ki belőle, jobb kezében egy szabványméretű szolgálati pisztollyal.
– Takarodj a fiamtól, Daniel! – ordította Whitmore, akinek teljesen elvesztette a hidegvérét, a haja kócos volt a kampuszon történt kétségbeesett hajtásoktól. – Lépj hátra, különben leteszlek, ahol állsz!
Négyszáz méterre a sötét hegygerincen Cross puskája másodszor is elsült. A nagy kaliberű lövedék kitépte a pisztolyt Whitmore kezéből, fémszilánkokra zúzva a fegyvert, és a rangidős tiszt vérző tenyerét szorongatva hanyatt esett a padlóra.
– Ez figyelmeztetés volt, Richard – mondtam anélkül, hogy a fejemet a hegygerinc felé fordítottam volna. – A következő lövés a jobb térdkalácsodat veszi el, és a hátralévő éveidet egy szövetségi börtön udvarán sántikálva fogod tölteni.
Whitmore fájdalmasan felnyögött, szétzúzott kezét a mellkasához szorítva. Felnézett rám a nedves padlóról, tekintete tele volt keserű felismeréssel, hogy birodalma egyetlen esős este alatt elpárolgott.
– Mindent leromboltál – sziszegte Whitmore összeszorított foggal. – Harminc évnyi szövetségépítés… harminc évnyi hatalom… mindent leromboltál egy jelentéktelen kislányért, akinek nem lett volna szabad a sötétben ólálkodnia.
Odamentem Whitmore-hoz, leguggoltam mellé, és kétségbeesett, öregedő arcába néztem. „Nem jelentéktelen lány. Ő a lányom. És több becsület lakozik a törött kisujjában, mint amennyit a te vérvonalad három generáció alatt valaha is mutatott.”
Marcus kilépett a teraszra, kezében egy biztonságos tablettel, amelyen élő videóközvetítések jelentek meg a belvárosi szövetségi bíróság épületéből. „Szövetségi rendőrbírók épp most léptek be a Cole és Hale ingatlanba, Daniel. Mindkét apa jelenleg őrizetben van vállalati kémkedés és hazaárulás vádjával.”
„És mi a helyzet az akadémiával?” – kérdeztem.
– A felügyelő lezárta az egész kampuszt – válaszolta Marcus, felmutatva a hadsereg minisztere által aláírt sürgősségi katonai utasítást. – Richard Whitmore-t hivatalosan felmentették a parancsnoki posztjáról, és minden rangjától megfosztották a hadbíróságig.
Tyler Whitmore megféktelenül sírva kúszott sebesült apja felé. Legyőzhetetlenségük illúziója szertefoszlott, teljesen összetörte négy férfi, akik tudták, hogy az igazi hatalom nem a címekben, bankszámlákban vagy társadalmi helyzetben rejlik, hanem azok elszántságában, akik azért harcolnak, ami helyes.
